Felfelé folyik, hátrafelé lejt

Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt A befutott, népszerű angol író vékonyka regénye 2011 augusztusában jelent meg, és októberben megnyerte a MAN Booker-díjat – a zsűrinek mindössze 31 percig tartott, hogy döntésre jusson… Ez a könyv az a fajta remekmű, amely nem trükközik, hétköznapi brit embereken keresztül olyasvalamiről szól, amit mindannyian ismerünk: közvetlenül az időről, illetve az emlékezetről.

Az első fél oldalon a beszélő felemlíti hat emlékét, amelyeknek szemlátomást semmi közük egymáshoz. Ettől eltekintve egész végig egyenes vonalú történetet mesél: először egy kamaszkori barátságról, arról, hogy az osztályba egy új fiú, Adrian érkezik, akit bevesznek a társaságba, és lassan ráébrednek rendkívüli képességeire. Aztán a társaság szétszéled, mi a beszélő életéről tudunk meg egyre többet, végre lesz barátnője, de aztán szétmennek, megnősül, gyereke születik, elválik. De ne holmi lapos elbeszélést képzeljünk el. Minden egyes szó és mondat valami nagyszerű teljességérzést okoz. Tudjuk és érezzük, hogy ezt a történetet csak ezekkel és éppen ezekkel a kifejezésekkel lehet elmondani… A regény jelen ideje a főhős, Tony Webster nyugdíjas korában következik el, amikor egy napon levelet kap egy ügyvédtől: egyetemista barátnőjének anyja meghalt, és 500 fontot, valamint két dokumentumot hagyott rá. A felszínen erről szól a könyv: Tony igyekszik rájönni, miért. Megpróbál ezekre az emberekre jobban, részletesebben emlékezni. Lassan ez kerül élete középpontjába. Mindennek mágikus hatása van az olvasóra: mi is elkezdjük kutatni a saját emlékeinket, a saját hasonló eseteinket.

Eltöprengünk emlékezetünk hézagain, azon, hogy Tonyhoz hasonlóan vajon mi is kipárnáztuk-e az életünket, nem lehet-e, hogy mi is akaratlanul szörnyű irányba befolyásoltunk egyes eseményeket? Mert ez a könyv nemcsak filozofikus szöveg, hanem fordulatos történet is, még az utolsó oldalon is hatalmas csavarral.

A fordítás nem lehetett könnyű. Maga a cím is embert próbáló feladat. „Afféle végzet”? „A végződés hatalma”? „Végzet és érzet”? Sajnos egyik sem jó… A fordító végül is nem fordította le a címet, hanem címül a regény egyik fontos mondatát választotta. Önök szerint mi lenne a jó cím?

(The Sense of an Ending, 2011, Partvonal Kiadó, 2013, fordította Karáth Tamás, 176 o., 2790 Ft.)