Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia_668

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia Olyan családban nőttem fel, ahol gúnyosan emlegették azokat az embereket, akik lelki segítségre szorulnak, ezért nem hogy soha nem vettem igénybe ilyen segítséget (noha lett volna alkalom, amikor rám fért volna), hanem az olyan irodalmi műveket is idegenkedve vettem kézbe, amelyek érintették a témát. Ezt a könyvet ajánlgatta a kiadóm, több barátom is, míg végül egy kedves ismerős nyomatékosan a kezembe adta, mint a legkedvesebb könyvét.

A fülszöveg a könyvet találó módon, tanító regényként határozza meg.

A Stanford Egyetem sikeres, a filozófia iránt mindig is élénken érdeklődő professzora (1931-) fél tucat nagy sikerű szépirodalmi művet is kiadott. Emez például eddig 15 nyelven jelent meg.

Három főszereplő körül forog a regény tengelye. Az egyik Julius Hertzfeld, pszichiáter-nagyágyú, akinél az első lapokon egy potenciálisan halálos betegséget diagnosztizálnak. Ettől nem függetlenül elgondolkodik életén, és megkeresi azt a páciensét, akinél minden erőfeszítése ellenére semmilyen eredményt nem tudott elérni. Ő Philip, a második számú főszereplő, aki húsz év múltán már nem kényszeresen szex-, hanem Schopenhauer-mániás. Filozófiatanárból éppen pszichoterapeutává képzi magát, és a folyamat vége felé jár. A harmadik főszereplő pedig Arthur Schopenhauer (1788-1860), minden idők egyik legnagyobb hatású, különlegesen boldogtalan és különc életet élt gondolkodója. A sokat emlegetett német filozófus életpályája, valamint műveinek részletes, élvezetes taglalása adja a nem jelen idejű fejezetek témáját.

Ha könyvkiadó lennék, és valaki beadna egy ilyen könyvötletet, kinevetném. Márpedig ez a szerkezet remekül működik. Noha voltaképpen kétszeresen is ismeretterjesztő mű – egyfelől arra tanít, hogyan végezzünk csoportos pszichoterápiát, másfelől egy filozófus életét meséli el szülei hányatott házasságától kezdve a halálos ágyig. A

cselekmény egy fél tucat más, remekül egyénített, egymással boszorkányos ügyességgel ütköztetett karakter segítségével óramű pontossággal működik, néha krimibe illő izgalmakat szolgáltatva. A könyv tele van meglepetéssel. A vége is meglepő és elgondolkodtató, egyáltalán nem az a csattanó, amelyet sokan megelőlegeznek.

Igazán különleges élmény volt – afféle Mengyelejev típusú, beskatulyázhatatlan olvasmány, amelynek nem találni helyet a nagy táblázatban. Vajon a többi könyve is ilyen érdekfeszítő?

Yalomnak nem csak a párbeszédíró-képessége, hanem az ismeretátadási szenvedélye is meglehetős örömforrás. Talán nem csak nekem új az a sztori, hogy Fichte, a későbbi nagy filozófus hogyan tört ki a libapásztorságból, vagy hogy Schopenhauer az egyetlen esetben, amikor esélye volt egy egyetemi állás elnyerésére hogyan haragította magára Hegelt, a tanszékvezetőjét. (Szánt szándékkal ugyanakkorra hirdette meg az óráit, mint akkor már világhíres pályatársa. Hegelhez egyébként kétszázan jelentkeztek, hozzá öten…)

A fordítás igazán remek, egyetlen apróságon akadtam fenn, azt olvasom, hogy Schopenhauer Gdanskban született – mikor a német család a várost nyilván Danzignak hívta, kis túlzással ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy Batu kán 1241-ben felégette Budapestet…

Kedvem lett beleolvasni Schopenhauerbe, de különösen Yalom további könyveibe. A Park Kiadó sorozatban kiadja az összeset.

(The Schopenhauer Cure, HarperCollins, 2005, magyarul Park Könyvkiadó, 2010, fordította Résch Éva, 439 o., ára 3500 Ft.)