A királynő olvas

Alan Bennett: A királynő olvas Vajon mitől olyan remek ez a vékonyka könyv, amely Hírlevélíróban olyan diákkori izgalmat keltett, hogy a villamos után az utcán se tudta abbahagyni? II. Erzsébetről és az olvasásról szól. Egy nyolcvan éves asszony fejlődésregénye. Könnyed, tréfás, de mély könyv, Rakovszky Zsuzsa fordításában. (Mintha magyarul írták volna!) Egy életszerű jelenettel indul: a királynő engedetlen kutyáit hajkurászva a palota egy félreeső zugában egy könyvtárbuszba ütközik, ahonnét udvariasságból kikölcsönöz egy könyvet. Ez aztán lassú, de egyre gyorsuló eróziót indít meg az életében. Az udvar azonban nem akarja hagyni. A körülötte szolgálatot teljesítő emberek kisebb-nagyobb trükközéssel vissza akarják terelni a régebbi, kötelességtudó, nem olvasó szerepbe.

A könyv vagy egy tucat nagyszerűen jellemzett figurát vonultat fel, közülük a legérdekesebb az előnytelen külsejű konyhai segédmunkásfiú, akivel az első jelenetben találkozik a főhős a könyvtárbuszon, akit a királynő „kiemel”, és egyre nagyobb szerepet ad neki saját életében. A selyempuhaságú stílus, a finom humor a nagy angol elbeszélők legjobb napjait idézi. És a cselekmény végig izgalmas, a fordulatok teljességgel megjósolhatatlanok. És miközben olvasunk, mintegy négyzetre emelődik az élvezet, amikor az olvasás kéjéről elmélkedik a ma 76 éves bölcs szerző. A királynő, mint egy igazi fejlődésregényben, sokat változik: szánni való konvencionális matrónából gondolkodó, érző lénnyé, aki már nem elégszik meg az olvasással, hanem egyenesen könyvet akar írni… De ez már a végkifejlet csattanójához tartozik… (The Uncommon Reader, Magvető, 2009, fordította Rakovszky Zsuzsa, 151 o., ára 2490 Ft.)