Könyv romain gary a virradat ígérete 406

Romain Gary: A virradat ígérete Tíz perc se kell ahhoz, hogy ez a könyv beszippantsa akár a legkelletlenebb olvasót. Akkor még nem is látszanak a varázskeverék összetevői. Olyan könyvet már láttunk, amely magányos, gyerekét a végletekig elkényeztető anyáról szól. Olyat is, amely a bevándorlók keserű kenyeréről beszél. Olyat is, amelynek témája a francia hazafiság, de Gaulle tábornok személyes felléptetésével. Olyat is sokat olvastunk, amely egy írópalánta mulatságos küzdelmeit taglalja.

Mindeddig azonban jó okkal azt hittük, hogy mindezen témákról együtt képtelenség könyvet írni: lehetetlen e témák között stabil kötést létrehozni.

Ahogy letettem (irodai munkámat elhanyagolva, suttyomban olvastam el az utolsó harminc oldalt), még tovább ámultam és bámultam. Hogy a könyv főhősének voltaképpen minden sikerült az életben, amit olykor alig beszámíthatónak tűnő anyja kitalált és megálmodott számára – de boldog mégse lett. És nem a feltörekvés általános keszonbetegsége tette erre képtelenné, hanem az, ami fekete szálként húzódik végig a regényszerű memoáron: anyja túlszeretésbe bugyolált napi önbizalom-injekciója voltaképpen a normális párkapcsolatra tette alkalmatlanná.

Jól tudjuk, hogy egy memoárban a siker felerészben az életanyagon, felerészben a szerkezeten múlik. Nos, az életanyag annyira színes, hogy egészen addig, amíg rá nem vetettem magamat az internetes forrásokra, azt hittem, mindez nagyrészt kitaláció… Pedig igaz minden tény, a gyerekkori vándorlások, az élet a nizzai szállodában, a sok tucat hősi halott pilóta neve, a diplomatakarrier. Az írói eszközök csak arra szolgáltak, hogy a szerző kellően ki tudja bontani a háborúban távol lévő anya szerepét. És itt is milyen finom, mégis erőteljes módszerekkel él!

Az első fejezetek még ugrálnak az időben, aztán egyre egyenesebb vonalú lesz az elbeszélés. Vajon hogyan lehet izgalmas egy olyan memoár, amelynek a fele a második világháborúban játszódik, vagyis olyan történelmi eseménysorban, amelynek minden mozzanatát alaposan ismerjük, és azt is tudjuk, hogy az író életben maradt…

Vajon mi lehet itt az izgalom tárgya? Talán nem meglepetés: erről is az anya tehet! És még nem is említettem, hogy mennyire vicces – sőt, humoros – ez a könyv. Hogy mennyit gúnyolódik a szerző saját magán. Iskolai ügyek, nőügyek, katonakalandok, irodalmi próbálkozások, anyai cirkuszok. Filozofikus, kalandos, elandalító, patrióta könyv. Egy anyáról, aki eltökélte, hogy egyetlen fiacskájából „nagy franciát” farag. És sikerült neki.

Romain Gary (1917-1980), aki Vilniusban született és Párizsban halt meg, érdekes módon évtizedekkel ezelőtt – Lady L. című könyvével – egyszer már nagyon híres lett Magyarországon. Élete sikeres íróként is fordulatos volt, közismert kalandjait és csínytevéseit nem sorolom, mert elvonná a figyelmet erről a nagy könyvről. Annyi azonban ide tartozik: élete nem természetes halállal ért véget.

(La promesse de l’aube, Gallimard, 1960, magyar kiadás Park Kiadó, 2012, fordította Bognár Róbert, szerkesztette B. Gergely Ágnes, felelős szerkesztő Tönkő Vera, a borítót tervezte Pintér József, 327 o., ára 3500 Ft.)