Paula Hawkins: A lány a vonaton Talán ha százból egy esetben írja meg a Vademecum azt, ha Hírlevélírónak rossz véleménye van egy könyvről. Most - nagyon röviden - ez következik. Hat ok, amiért ne vegye kezébe ezt a nemzetközi bestsellert, amely hónapokon át ott volt minden repülőtéri könyvesbolt sikerlistájának élén. l. Rachel, a 34 éves elvált főszereplő, lecsúszott, alkoholista nő, aki a vonatból kukkol, és elképzeli a látott emberek életét, elrajzolt, papírmasé figura, becsületszóra kell elhinnünk, hogy emberből van. 2. Rachel életének tényeit lassanként tudjuk meg, épp úgy, mint egy bűntény elemeit, kimódoltan, kiszámíthatón. 3. A könyv sem a társadalmi regény, sem a krimi szabályait nem tartja be, a kettő között csúszkál, „művészi” módon. 4. A szerző legalább Rachelt (igyekezett) alaposan megrajzolni, de a két másik női főszereplő – az eltűnt nő, illetve az új feleség teljesen a képregények világából tévedt ide. Négy. Különösen bántóan egydimenziós a két detektív figurája. Csak sodródnak az események után. 5. Rachel „nyomozása” leginkább arra irányul, hogy saját „elfeledett emlékeit” felszínre hozza. Ennek érdekében össze is tudja szedni magát, néha napokig nem iszik. Aha… 6. A regény kimenetele közhelyes. Száz ilyet olvastunk már. Ráadásul Rachel tönkremeneteléhez is fogódzókat kapunk. Az utolsó oldalon északra utazik új életet kezdeni. Ne már. Paula Hawkins 15 évig újságíró volt. Ez az első thriller-típusú könyve. A könyvet ne vegyék meg. Ha már megvették, tegyék ki a kapu elé. Mint a rövid angol Wikipedia-szócikkből kiderül, a regényt hat hónapig írta. Apjától kért kölcsön, hogy csak ezzel foglalkozhasson. Hogy ez hogy lehetett világsiker? Rejtély. Csak Amerikában 3 millió példányt adtak el belőle, az idegen nyelvű kiadásokból kb. ugyan