Könyv diego marani új finn nyelvtan

Diego Marani: Új finn nyelvtan Trükkös szerkezetű, sokrétegű, emlékezetes regény, amelyet nehéz lehetett magyarul létrehozni. A szerkesztő és a felelős szerkesztő mellett két finn nyelvi tanácsadót is feltüntet az impresszum. Hát ez nem véletlen.

A szerkezet bonyolultan hangzik, de cseppet sem nehéz követni. Két (később három) rétegből áll össze a történet. Az egyik egy finn származású, olasz nevű, német katonaorvos, Friari doktor monológja, aki 1943-ban, a trieszti kikötőben egy eszméletlen, iratok nélküli katonát talál, a zubbonyába varrt név szerint Sampo Karjalainent.

Visszahozza a halálból, és mivel elvesztette az emlékezetét, elkezdi újra finnül tanítani. Hamarosan útnak indítja Finnországba, útjaik szétválnak. A könyv nagyobbik fele innét két szálon fut. Friari doktor a háború után visszatér Helsinkibe, hogy megkeresse volt betegét, de csak egy kéziratot talál. Ez a másik cselekményszál. Sőt, van egy harmadik, rövid, de jelentős szál is, egy szerelmes asszony néhány levele.

Valóságos bűvészmutatvány, ahogy ez a viszonylag rövid regény ennyi érzéki tudásanyagot képes szervesen magába fogadni. Majdnem azt írtam: „magába zsúfolni”. De a cselekmény játszi természetességgel pereg, nincs zsúfoltság, nincs erőltetettség.

A három cselekményszál legalább három egyenlően fontos téma körül kering.

Először is az emlékezet szerepe az ember életében. Mi történik, ha elvesztjük? De komolyan, nem a hollywoodi filmek tréfás modorában… Aztán itt a finn nyelv, amelynek, bátran mondhatom, a mélységeivel ismerkedünk, annak ellenére, hogy egy szót sem beszélünk finnül (gondolom, Ön sem, Nyájas Olvasó). Aztán itt van a finn történelem. Bizony bizony, vannak más borzalmas történelmek is,

beékelve a német és az orosz nagyhatalmak közé. Vannak bátor, sokat szenvedett, de sikeres nemzetek, amelyek nagy véráldozat, sok szenvedés után, de átcsúsztak a tű fokán… Negyedik témaként megértjük azt is, milyen szerepet tölt be a Kalevala eposz a finnek életében.

Mint a jó regényekben, itt is állandóan kerülgeti az embert az a határozott érzés, hogy itt minden logikus, csak hiányzik a megértéshez a kulcs. És igen, az Epilógusban olvasható magyarázat a hihetőség pecsétjét üti a történtekre.

Valami lila és képtelen módon, a logikus magyarázat nélkül is hiteles és hihető volt minden. Mert igazi emberek szaladgálnak a lapokon. A maga is számkivetett hajóorvos, a sámánszerű, svéd származású pap, a nagy nyelvmester, Olof Koskela, a szerelmes természetű ápolónő, Ilma Koivisto, a csak egyszer megemlített, titáni akaratú Mannerheim tábornok.

A különös könyvnek nem mindennapi szerzője van. Szögezzük le, nem azonos az 1990-es születésű, híres rövidtávfutóval. Az író Marani 1959-ben született Ferrarában. Életének nagyobb részében külföldön élt mint tolmács és fordító. Jelenleg az EU szervezetében dolgozik mint a soknyelvűség szakértője. Számos cikke és könyve mellett még arra is volt energiája, hogy az angol mindenhatósága elleni lázadásból létrehozzon egy europanto nevű új, mesterséges halandzsanyelvet.

Egyik könyvét ezen a nyelven publikálta. Mindezen életrajzi elemek ellenére Marani nem szélhámos. Az Új finn nyelvtant a rettenetes nehézségek ellenére számos nyelvre lefordították. Természetesen finnre is, ezen a címen: „Sotilas ilman menneisyyttä”. Ebből érezzük, hogy a cím nem szó szerinti fordítás. A Google Translator ahol tud, segít: „Múlt nélküli katona”. Vajon mit szóltak ehhez a finnek?

(Eredeti kiadás: Nuova grammatica finlandese, RCS Libri – Bompiani, 2000, Park Kiadó, 2013, fordította Lukácsi Margit, a borítót tervezte Gerhes Gábor, 222 oldal, ára 2900 Ft.)