Jussi Adler-Olsen Palackposta_730

Jussi Adler-Olsen: Palackposta Néhány hete Cs., távoli barátom és szomszédom egy nagy adag, skandináv krimivel ajándékozott meg. Csupán azt kérte cserébe: az istenért, vissza ne adjam őket. Örömmel fedeztem fel a csomagban a dán krimiíró kötetét. A Q ügyosztály esetei sorozathoz jó emlékek fűztek, egy régebbi történetet nem csak olvastam, de filmen is láttam, és azt se bántam meg. A sorozat hősei a borús hangulatú, magányosan élő Mørck felügyelő és maroknyi csapata egy alagsori irodában megoldhatatlan, ún. döglött ügyeket vesznek elő. A Palackposta fülszövege így foglalja össze az alaphelyzetet: „2009-et írunk. Skóciában egy palackba zárt üzenetet sodor partra a tenger. A foszladozó papíron már alig olvashatók a vérrel írt sorok, amelyben egy testvérpár kér segítséget. A vizsgálódó helyi rendőrök kiderítik, hogy a palackot Dániában dobták vízbe, 1996-ban. Így kerül az ügy a koppenhágai rendőrség döglött aktákkal foglalkozó osztályára, azaz Carl Mørck nyomozó asztalára. Carl, valamint segítői, Assad és Rose gyorsan rájönnek arra, hogy a levelet egy bizonyos Poul Holt írta, akit öccsével együtt raboltak el tizenhárom évvel ezelőtt, ám az eltűnésüket annak idején nem jelentették. De élnek, élhetnek-e még, s ha igen, vajon hol?”

A filmes dramaturgia szerint felépített könyv cselekménye hamar mutatni kezdi a gyilkost, aki mindig más városban, de hasonló módszerrel szemeli ki áldozatait. Ahogy szokta, elcsábít egy korban hozzáillő, vonzó nőt, beköltözik hozzá. De a nő lakása csak rejtekhely, őt nem szándékozik bántani. (Amíg ellene nem fordul…)

Eközben a Q csoporthoz megérkezik a palackposta, és nekik tizenhárom év késéssel kell felfejteniük az eseményeket. Miközben látjuk a rendőrélet mindennapi nyűgjeit, az átszervezéseket, a sajtó akadékoskodásait, a felügyelő segédje, a bevándorló Assad iránt

megnyilvánuló hétköznapi rasszizmust. Ráadásul a másik segédről, a megbízható munkakutyának tűnő Rose-ról is kiderül valami nagyon furcsa dolog.

A krimitörténetek általában egy-egy ország legrosszabb arcát mutatják – nem kivétel ez alól a Palackposta sem. Itt sem hiányzik a mikrovilágok bemutatása. Ebben a történetben a Dániában (ezek szerint) burjánzó vallásos szekták világa tűnik fel. A gyilkos az egyik ilyen csoportba férkőzik be álnéven, de saját arcával, itt is gyilkolni készül, váltságdíjat követel, és abban reménykedik, hogy ahogy régebben, most sem jelentik majd az ügyet a rendőrségnek. Holott…

Már ezt is megfilmesítették.

(Flaskepost Fra P, 2009, magyarul Animus kiadó, 2013, fordította Torma Péter, 446 o., ára 3690 Ft.)