Johnwilliamsstoner

John Williams: Stoner – amerikai regény E hónapban egy értékes bestseller kezdi meg diadalútját remélhetőleg Magyarországon is – bizonyságul arra, hogy a hatalmas marketinggépezeteken kívül is létezhet olyan átütő siker, amit a suttogó propaganda táplál. „A legnagyobb olyan nagy amerikai regény, amelyről sohase hallottunk.” – ahogy a New Yorker kritikusa megjegyezte.

A Stoner 1965-ben jelent meg, szinte észrevétlenül. Ötven év múlva lett bestseller nem csak Amerikában, hanem szerte a világon – amikor a szerző (1922-1994) már jó ideje nem élt.

Láttunk már példát ilyesmire a közelmúltban. Márai Sándor reneszánsza azonban egy kor iránti nosztalgiából táplálkozott. A hétköznapi nevű John Williams nem egzotikus érzelmekről és világokról, hanem egy Stoner nevű kisvárosi egyetemi oktatóról ír.

Akiről az író már az első bekezdésben elmondja, hogy adjunktusi rangnál feljebb sohase vitte és kevés hallgatója őrizte meg őt emlékezetében.

A kiadóm felkért, hogy én legyek az egyike azoknak az előolvasóknak, akik véleményt írnak az előzéklapra. Egy teljes hónapot kaptam, de nem kellett csak három nap. A fotelhoz láncolt a történet, mert mint annyiszor, ez a hétköznapi élet is nagy és tanulságos titkokat rejtett. De hogy az egész mitől ilyen magával ragadó, mitől kerül az olvasó ennyire a főszereplő bőre alá, mitől leszünk részesei a főhős gyorsvonat menetrendszerűségével érkező rossz döntéseinek, arra én magam nem találtam meg a magyarázatot. Igaz, kétségbeesetten igyekeztem ragaszkodni a kiadó által megadott 200 leütéshez. Bán Zoltán András, az író és kritikus ezúttal is bátran átlépte a határokat: „William Stoner élete és közege egyszerű, hétköznapi és rettenetes volt, írhatnám Tolsztoj modorában. Az már John Williams írásművészetének csodája, hogy képes ebből a szürke anyagból bármiféle nyelvi bűvészkedés és hazug pátosz nélkül, csupán

kamarazenei eszközökkel szinte hérosszá magasztosítani regénye főhősét. Igen, Stoner hérosz, a mindennapok mélabús zsenije. Kies zöldvendéglő ez a regény a mai művészeti világ harsány médiacirkuszában.”

Hát igen, a Stoner azért is üdítő olvasmány, mert annyira hétköznapi anyagból van gyúrva. A saját családi hagyományát élesen hátrahagyó Stoner, váljék bármilyen kifinomult tanok terjesztőjévé is, erkölcsi iránytűje érintetlen marad. És egész életében mindennap az életéért, a lehetőségeiért küzd, mint szegény farmergyerek korában. Ösztönlény, méghozzá Kohlhaas Mihály fajtájából. Milyen okosak próbálunk lenni, mi olvasók, Stoner helyett is. Mikor a saját életünkben sem tudunk azok lenni. Életútjának felén Stonert aztán egy hatalmas, boldog impulzus éri. Ez jó nagyot csavarint az egyenes vonalú elbeszélésen. Ettől lett 20. századi ez a 21. századi olvasó nyálelválasztását is beindító, egyszerűen elmondott történet. Amiről Bret Easton Ellis, korunk divatos regényírója ezt írta: „Drogokról nem szól, minden másról igen.”

Stoner szakmai és magánéletén kívül a környezet is hallatlan precizitással van felfestve. Az egyetemi intrika részletes ábrázolása meglepő lehet azoknak, akik sohasem dolgoztak a felsőoktatásban. Az író a maga rejtélyes eszközeivel eléri, hogy ez a világ is példázatszerű legyen, és hasonlítson minden nagy szervezethez. Stoner dolgozhatott volna valamely minisztériumban vagy nagyvállalatnál, alighanem megtalálták volna a hasonló konfliktusok.

Van még két különlegesen emlékezetes ember a regényben, a feminizmus megjelenése előtti „dologtalan asszony” kártékony, Stonert is megnyomorító típusa. A másik a „menedzser szemléletű” egyetemvezető, Stoner ifjúkori pajtása, aki társadalmi kapcsolatainak és ügyességének köszönheti előre jutását. Aki a konfliktusok minden

etapjában alkalmasint az egyetem szempontjából helyesen dönt, ám ezzel hozzájárul Stoner margóra szorításához.

Nagyszerű, olvasmányos regény, de vigyázat, nem való olyanoknak, akik nem hajlandók szembe nézni a saját életükkel.

Anna Gavalda, a nálunk is népszerű francia írónő „elolvasta, megszerette, és szabadon lefordította a könyvet.” Vajon mit művelt a szöveggel?

(1965, magyar kiadás Park Könyvkiadó, 2015, fordította Gy. Horváth László, 353 oldal, ára 3900 Ft.)