A John Deere Museum Waterloo-ban John Deere (1804-1886) vermonti kovácsmester volt, aki felnőttként költözött Közép-Nyugatra (még nem Iowába). Ő találta fel Amerikában az acél kéziekét, ez tette gazdaggá. Manapság erről a névről Amerikában mindenkinek a traktor és a zöld szín jut eszébe, azonban ebbe az iparágba komolyan csak 1912-ben merészkedtek, de a cég igazgatótanácsában még jó ideig nagy vita folyt arról, szabad-e ebbe az irányba terjeszkedni. A jövő az új irányt keresőket igazolta, különösen azután, hogy megvettek egy iowai üzemet. Ennek egyik volt üzemcsarnokában kapott helyet a tavaly nyílt múzeum, amely egy óra alatt kényelmesen végigjárható. Az elején van egy nagyon érdekes, hívogató installáció: egy John Deere-féle szabadalmazott acélekét kell a két szarvánál megragadni, és erőnek erejével egyenesben tartani, hogy mindig a középen lévő zöld lámpa világítson, ne pedig a bal és jobb oldalon lévő piros. Mit mondjak, annyira rángatott, hogy két perc alatt annyira kifáradtam, mint másnap, amikor másfél órát nyúztam a gépeket az egyetemi sportközpontban. Milyen lehetett ez a munka John Deere áldásos tevékenysége előtt? Három dolog ragadta meg különösen a figyelmemet: a cégvezetésben dúló belharcok, a design szerepének korai felismerése, valamint az, hogy milyen messzire jutott ma már a traktorok komfortja. (Sztereó zenelejátszó, légkondicionálás, GPS irányítás.) Illetve az, hogy a farmerek munkája mennyire összefonódott már az informatikával. Meg lehetett nézni egy „Farm Forward” című, futurisztikus, 6 perces rövidfilmet, amely a jövőt volt hivatva bemutatni, de azt hiszem, inkább 5, mint 10 éves távlatban. (Ezt a cég 175. születésnapjára készíttették.) https://www.youtube.com/watch?v=jEh5-zZ9jUg Kicsit megfájdult a szívem, amikor néztem, mert nemrég egy előadáson azt hallottam, hogy míg a John Deere traktorokon ülő