Joël dicker a baltimore fiúk 621

Joël Dicker: A Baltimore fiúk A tavalyi nyár ideális olvasmánya kétségtelenül a fiatal, francia nyelvű író bonyolult című, Amerikában játszódó vastag könyve volt: Az igazság a Harry Quebert ügyben. Nem volt kétséges, hogy lecsapok az újabb könyvére, amint megjelent.

Rég volt ilyen kellemes, magát könnyen olvastató krimi izgalmasságú, magánéleti-társadalmi problematikájú könyv a kezemben. Egyetlen hétvége alatt felfaltam.

Akárcsak az előző könyvnek, ennek is egy regényíró a hőse. Nem jó jel, hogy úgy látszik Dicker is osztja Babits Mihály jól ismert sorait: „Csak én birok versemnek hőse lenni, / első s utolsó mindenik dalomban: (…) még tovább magamnál nem jutottam.”

Az ilyesmi jól áll egy költőnek – de egy prózaírónak is?

Dicker az időben előre és hátra ugráló történetmeséléssel sokat kockáztat. Már az első oldalakon is emlegeti a szó szerint nagy betűs Tragédiát, ami a családot érte. Ráadásul a másik főszereplő, a narrátor-főhős Marcus Goldman szerelme szintén híres művész: egy nagyon híres zeneszerző-énekesnő.

A Baltimore fiúk voltaképpen egy családregény. Egy jellegzetes amerikai gyáriparos család felemelkedéséről és bukásáról szól. A gyáralapító nagypapának két fia születik, az egyik nagyon sikeres és gazdag lesz, a másik inkább csak átlagos pályát fut be. Mindkét fiúnak egyetlen fia születik. A szegényebb családba született Marcus gyerekként sokat volt a rajongásig szeretett, Baltimore-ban élő dúsgazdag Saul nagybácsinál és szép orvos feleségénél, Anita néninél. A Baltimore fiúk voltaképpen egy összetartó gyerekcsapat, amelyben Hillel, a nehezen beilleszkedő, zseni-közeli unokatestvér mellett ott van Woody, a befogadott, árvaházi gyerek és Scott, a beteges iskolatárs is. Marcus minden tanévben egyre a nyarat várja, amikor ő is Baltimore fiú lehet.

Ahogy a vastag regényben (mint kés a vajban) haladunk előre, úgy hatol be az álomvilágba egyre jobban a gonosz valóság. Woodyról, ahogy az életben gyakran történik, lassanként lekopnak a gazdag, védett családban felhordott civilizációs rétegek – bár nem sok kellene hozzá, hogy révbe érjen. Egy nagy titkok lappang itt, amely Hillelhez vezet. Az meg a Tragédiához.

A könyvben van aztán egy második tragédia is, amely nincs összefüggésben a másikkal. Ez Saul bácsi története. A két felnőtt testvér története a feje tetejére áll.

Boszorkányos ügyességgel megszerkesztett történet. Amíg azonban a Harry Quebert ügyben a figurák kidolgozottsága elbírja a sok fordulatot, itt mintha a fordulatok megtestesítette boszorkányos regénytechnikai fogások lennének az elsődlegesek. Mindez csak akkor merül fel, amikor becsuktuk a kellemes, puha fedelű, vastag kötetet.

Ahhoz a távoli, diákkori élményemhez tudom hasonlítani, amikor ügyesen belógtam az egyik balatoni kempingben, és szemtelenül felkértem az ottani legszebb lányt. Ő aztán csodák csodájára szóba állt velem, nem neheztelt hiányos tánckultúrám miatt, hanem láthatóan elolvadt tőlem, és aztán a sátrában is minden úgy alakult, ahogy szerettem volna (sőt, sokkal úgyabbul). Aztán egyszer csak eljött a hajnal, és rájöttem, hogy minden szava fals, hangja nyávogós, cicomázott külleme nem bírja a napvilágot… Úristen, mit keresek én itt, amikor odahaza várnak a hozzám való, olvasott, magukat nem rúzsozó, természetes lányok?

Hogy azért mégse maradjanak a kedves olvasók nyári olvasmányélmények nélkül, a következő, „nagy adósságok” rovatunkban felsorolunk öt remek nyári olvasmányt, amiket a Vademecum történetének eddigi tizenhárom éve alatt már lelkesen ajánlgattunk.

Tettünk mellé pontozást is. (Szokás szerint 10-es skálát használtunk.)

Igyekeztünk csupa olyat választani, amelyek most is kaphatók a boltokban.

(Le Livre des Baltimore, 2015, Libri, 2017, fordította Pacskovszky Zsolt, 532 o., ára 3499 Ft.)