Jelentős könyvtervező, munka közben A könyvtervező egy barátom barátja, híre régen elért hozzám, kiderült, hogy a stúdiója a házunkban volt, így egy kisebb munka örvén összeismerkedtem vele. Szenzációs ötletei voltak, 99%-ban elfogadtam mindent mint szerző, aki véletlenül nyugalmazott tipográfus is. Hanem most egy tízszer akkora munka, igazi könyv készítése közben láttam őt működni. Nem egyedül, hanem csapatban. Van egy könyvtáros végzettségű irodavezető, precíz és empatikus, és egy másik társ is, műszaki végzettségűnek tűnő személy, aki a grafikában is járatos, de elsősorban mégis a gépek szelídítője, a szoftverek titkainak ismerője, a mester meghosszabbított keze. Mire elkezdődött a nagy munka, B (nevezzük a nagy tervezőt az egyszerűség kedvéért így) és csapata elköltözött egy kilométerre délre, a Derra-házba, ahol egykor Eötvös József is lakott. B-nek kezdettől fogva határozott elképzelései voltak a könyvről, nem nagyon nyitott vitát. („Nem szeretnék kifutó képeket, az egész oldalas olyan lesz, hogy egy kis fehér sáv lesz a szélén, mind a négy oldalon, ha végigpörgeti valaki, nagyon elegáns lesz…”) Viszont minden megbízás nélkül hajlandó volt egy ajánlati tervet készíteni, hogy elnyerjük a kiszemelt állami intézmény kiadói hajlandóságát. Aztán elvállalta az eszelős határidőt. Az általa kényelmesnek tartott három hónap helyett a négy hetet (amelyben már valóban csak egy hét csúszási tartalék volt, és arra is csak a bűnös szerzők miatt volt szükség…). Soha nem vesztette el a türelmét. Sem akkor, amikor kiderült, hogy sokkal több a kép, mint amennyi befér, ezért 50 oldal után újra kell kezdenie a munkát, sem akkor, amikor a szerzők mindenfélét beleírtak a többszörösen ellenőrzött és késznek nyilvánított szövegbe. De a legnagyobb húzása az volt, amikor nem akart belenyugodni abba, hogy a szerzők a tucatnyi címlapterv közül nem olyat választottak,