Jászberényi Sándor facebook posztja 2024.08.15-ről
https://www.facebook.com/jaszberenyisandor
A kortárs magyar irodalom demokratizálódik. Nem lesznek tényezők a nagy múltú kiadók, nem lesznek tényezők az egyetemek ilyen-olyan tanszékének ilyen-olyan hallgatói/tanárai, akik a tudományos fokozatukra hivatkozva gondolják azt, hogy a véleményük többet ér +1nél. Nem fognak számítani az olvasók nélküli patinás irodalmi lapok, melyeknek a többsége állami csecsszopásból él. Lényegtelenek és jelentéktelenek lesznek (már azok) az állami díjak- és ösztöndíjak (függetlenül a politikai kurzustól) mert közük nincsen (nem is volt) a szépirodalmi teljesítményhez. A politikai lojalitáshoz van.
A kortárs magyar irodalom demokratizálódik. A szépíró kikerül a tápláléklánc aljáról. Nem nagyon voltak a 2020-as évekig olyanok, akik a saját műalkotásukból tudtak megélni. Az volt a rendszer, hogy köszönd meg, hogy kiadnak. Ha történetesen voltak is olvasóid, a könyved bevételének a 99% a terjesztőnek, a kiadónak, a szerkesztőknek ment. Cserébe úgy viselkedtek, hogy szívességet tettek neked.
Az volt az általános nézet, hogy akkor lehetsz író, ha elfogad a közeg. Nem lehetet mérni, tulajdonképpen miről is beszélnek. Most már lehet.
Ennek az egésznek vége van, a haláltusája már zajlik.
Már nem elég jó az ajánlat, amit az elmúlt ötven évben ajánlottak a kiadók, miszerint köszönd meg a lehetőséget.
A középgeneráció éppen ezekben a percekben köszöni meg, és indít saját vállalkozást.
Veszítenie nincs mit (mivel semmit sem kapott), elhallgatni nem lehet, mert a kommunikációs csatornákat demokratizálta a technológia. Pláne nevetséges az eltörléssel- és elhallgatással fenyegetés. A saját kettős mércéjének és a mérhetetlen önelégültségének köszönhetően már mikroszkóppal is alig látható, kit is tud megszólítani a régi gárda.
A kortárs szépíró ellenben saját maga tudja megszólítani a saját olvasóját. Nincs szüksége hozzá semmilyen közvetítőre.
A könyvkiadás mellett a folyóiratok is demokratizálódni fognak. A nagyrészük meg fog szűnni, de lesznek újak. Ezek az újak kiválóak és súlyosak lesznek, mert sikerült meggyőzniük az olvasóikat arról, hogy hitelesek, hogy nem politikai- vagy gazdasági érdekeket szolgálnak ki.
A kortárs magyar irodalom nem baráti körök laza láncolata lesz. Írók lesznek és művek, és olvasók.
Az irodalomtörténet/irodalomkritika majd rendszerezi, mikor már a szerző egész pályája látható lesz. Olvasók lesznek, akik fizetnek ezer forintot, mert tudják, hogy terméket vesznek, és személyesen döntenek, mert érdekli őket az irodalom. A politikusok persze beleönthetik az adóforintjukat a klientúrába még egy darabig - de a végén az olvasó tényleg bele akar majd szólni, mire is költik a pénzét.
Nem lennék a helyében a szent teheneknek, akik azt hiszik, hogy nincs itt semmi látnivaló, hogy néhány rebellisen kívül minden a megszokott mentrendben megy. Le lehet sajnálni
(mást sem tudnak), de már ott van a gyomorban a görcs, a szívben a keserűség: nem fognak visszatérni a régi szép idők.
A kortárs magyar irodalom demokratizálódik. Ez már zajló folyamat. A középgeneráció kivonul a kanonizált intézményrendszerből. Nem azért, mert ostoba lenne, hanem mert bármi jobb a jelenlegi felállásnál, ahol semmibe veszik. Nem voltak előképeik.
És még nem jött be az amazon.
Akik utánuk jönnek, tűzzel fognak keresztelni.