Jászberényi sándor a lélek legszebb éjszakája (történet álmatlanságról és őrületről) 612

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája (Történet álmatlanságról és őrületről) Mint arról már a Vademecum is beszámolt, a Libri Irodalmi Díjat idén ez a könyv nyerte el. A díjkiosztón érezni lehetett a meglepetést: a megjelentek közül kevesen tippeltek volna erre az eredményre.

A haditudósítóból lett szerző harmadik könyve viszonylag vékony, egy nap alatt kiolvasható regényes novellafüzér. A szerző alteregója, bizonyos Maros Dániel fotóriporter kalandjait meséli el a Közel-Kelet különböző helyszínein, Gázában, Izraelben, aztán Kairóban, végül Londonban, majd egy magyar faluban.

Nagy jelentőségű egy-egy ilyen díj, mert valószínűleg sokakat vesz majd rá, hogy legalább a könyvesboltban belepillantson a könyvbe. És onnét, ígérem, nincs megállás. Jászberényi változó hosszúságú írásai érdekfeszítőek, és legfőképpen hitelesek. Van valami ódivatúan és ismerősen óramű-szerkezetű a legtöbb írásban: szinte Maupassant-i a novellaszerkezet, a végén menetrendszerűen érkező csattanóval.

Közben, ahogy haladunk a könyvben, lassanként egyre jobban megismerjük a mesélő indítékait. Félig-meddig szándékos, önpusztító ámokfutása magánéleti problémáiban gyökerezik.

Jászberényi legjobban párbeszédeket tud írni, ezek olyan hatást keltenek, mintha egy magnófelvétel szó szerinti átiratai lennének.

Néha az az ember érzése, hogy az írásokban minden egyéb csak töltelékanyag. A hagyományos irodalomhoz legfőképpen az óvatosan adagolt, az álmatlanság előidézte rémálmok kötik a szerzőt. Meg a városleírások. Kairó több írás helyszíne, az őrületes és elképzelhetetlen szegénység, erőszak és zsúfoltság egy életre emlékezetes marad minden olvasónak. Itt játszódik A kutya kölyke, ez a kisregény méretű írás, a kötet valószínűleg legjobb darabja, amely egy temetői kriptákból kialakult negyedről és az ott tevékenykedő, gyerekkorú bérverekedőkről szól.

A könyv második felében a szerző Kairó – kuplerájokra szakosodott – külvárosában, Ma’adiban átélt kalandjait meséli el. Amikor már végképp a pusztulás szélére sodródik, „az árok széléről” felszedi és hazaviszi magával Dzsojsz, a száznegyven kilós fekete kuplerosnő. „Kövér, fekete nővel szeretkezni más, mint bármilyen aktus, amiben részed volt Európában. A rengő tömeg, mely minden tulajdonságában távol áll attól, amiről azt tanultad, hogy szép, megbabonáz. Ha nem vagy már családfenntartó, ha nem vagy már apa, csak azzal tudod meghatározni magadat, hogy mi nem vagy, ha elárultak a hagyományos formák, ha nincs már benned érdeklődés irántuk többé, akkor csak azért fekszel le nőkkel, mert ezt diktálja a csontvelődig hatoló negyvenöt fokos hőség. Izzadságban úszva, kalapáló szívvel csak arra tudsz gondolni, hogy szeretkezz vagy halj meg. Mindkét opcióért komoly lépéseket teszel.”

Ez az idézet a kötet címadó írásából való: a kötekedő, iszákos elbeszélő főhős, afféle közel-keleti, magányos, csapat nélkül bolyongó magyar Odüsszeusz és a neki jutott Kirké története. Innét lendületet vesz az egész kötet, és érezzük, hogy elindul valami megoldásféle felé.

Ha valaki belekezd ebbe a könyvbe, biztosan nem hagyja abba. Friss, különleges hang a magyar irodalomban. Jászberényi előző könyve több nyelven is feltűnést keltett. Nem lesz másképp ezzel a kötettel sem.

(Kalligram, 2016, borítóterv Hrapka Tibor, 256 o., ára 2990 Ft)