Iveta Apkalna orgonakoncertje a Zeneakadémián Megesik, hogy az ember találomra vesz koncertjegyet, különösen, ha az egyik leánygyermeke egy másik kontinensen él, és amikor átutazóban itthon van, a papájával akar a Zeneakadémiára menni. Így esett a választásom a lett származású orgonistanőre, aki az ismertető szerint a hamburgi Elbphilharmonie rezidens művésze. A meghirdetett műsor első felének darabjait jól ismertem, a második rész csupa ismeretlen nevet tartogatott, a többsége a sok különleges ékezet miatt lett zeneszerzőnek tűnt. Maga a terem berendezése is érdekes volt, a színpad közepén, féloldalasan állt a játszóasztal (vajon ez a helyes kifejezés?), ami a bal oldalt elöl ülőknek (nekünk is ide szólt a jegyünk) félig volt ideális, mert így láthattuk a lábakat is, de a kezeket nem. Iveta Apkalna szőke, csinos, megejtően elegáns mozgású, szálfaegyenes járású, negyvenes nő. Az embernek az a benyomása, hogy nyilván orgona-balett szakra járt. Különleges szabású, drapp nadrágkosztümben jelent meg, hátul legyező alakú dísz egészítette ki a fellépő ruháját. Cáfolva a közhiedelmet, miszerint az orgonisták általában hártyavékony talpú agyonkoptatott fellépő cipőben játszanak, az apró termetű művésznő hatalmas, vastag sarkakkal ékeskedő, ezüstszínű cipőt viselt. Még mielőtt elkezdett játszani, meg lehetett figyelni egy aznap este sokszor ismétlődő mozdulatot: lendületből csúszott rá a játszópadra, azt sugallva: „végre, itt vagyok, kezdődhet a mutatvány!” Az első részben két nagyon ismert Bach-darab szólalt meg, közte egy kevésbé népszerű Mendelssohn mű. Olyan könnyedséggel, ami alátámasztotta Bach rongyosra idézett aranyköpését, miszerint „az orgona könnyű hangszer, hiszen csak a megfelelő időben kell lenyomni a megfelelő billentyűt…” (a mester – ha tényleg mondott ilyet – akkor alighanem a vonós hangszerek jóval nagyobb nehézségeire célzott). A művész igen nagy tapsot kapott az első rész végén. Kecses meghajlásai után hátrafordult az orgona sípjai felé, és megtapsolta a hangszert. A szünet után nekem ismeretlen szerzők következtek, név szerint a Bach tanítvány Johann Gottfried Müthel (1727-1988), Alfrēds Kalniņš (1879-1951), Pēteris Vasks (1946-). Az egyik előadásban Karasszon Eszter csellista működött közre. Az egészen pazar volt – a cselló és az
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.