Itt és most: Rajk Judit és a Classicus Quartet Ez a beszámoló nem nagyon illik ide, hiszen ezt a műsor soha többé nem fog elhangzani. Úgy esett, hogy az átépítés óta a Solti (Kis-)teremben még nem voltam koncerten a Zeneakadémián. Noha a túl sok technika kicsit agyonnyomja a mintaszerűen renovált teret, a művészekhez való közelség bőven kárpótolja az embert. Az estet koncipiáló Rajk Judit a műsort a vigasztalás témájára építette fel. És nyilván lehetetlen, hogy ezt Kocsis halála miatt gondolta így (gondolom egy éve dolgozott a műsoron), mégis sokaknak járhatott a fejében ez az egybeesés. A műsor szinte csupa átdolgozásból állt: Liszt, Brahms, Dvořák, Sosztakovics műveit tették át más-más formációra mai zeneszerzők, mintha csak mindannyian erre az estére készültek volna. Szinte minden a valóságos koránál jelentősen fiatalabbnak tűnő, csúcsformáját futó alténekesnő szólista képességeinek bemutatását szolgálta. Csak egyetlen mű, a Sosztakovics varázslatos 7. (fisz moll) vonósnégyese zajlott nélküle, de nem csodálkoznék, ha ezt is ő javasolta volna. Az énekesnőnek a fekete fellépő-ruhája is eseményszámba menő volt: jobb ujja hozzá volt varrva a test-részhez, így a kézmozdulatok rendre változtattak a ruha finom esésén. A szünet után egy egészen különleges zenei csemegét szolgáltak fel – Sofia Gubaidulina (1931-) „Egy angyal” című, nagybőgőre és alt hangra írt rövid darabját. Meglepetésünkre a bőgős állt elöl a színpadon, az énekes hátul, alig megvilágítva, lassan mozogva énekelte szerepét. Nagyon nagy tapsot kaptak. Rajk Judit eredetileg angolt és oroszt tanult a bölcsészkaron, nem véletlen a vonzódása a szláv zeneszerzőkhöz (és fantasztikus orosz kiejtése, amivel a Cvetajeva versekre írott Sosztakovics dalokat énekelte). Az Akadémia Egyházzenei tanszékén és Kecskeméten is tanít, szervezőként is jelentős munkát végez. 2009 óta ő az általa
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.