Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright
Isten keze – Paolo Sorrentino filmje újranézve
Netflixen egy keresés közben rábukkantam Paolo Sorrentino legutóbbi filmjére, amelyet annak idején az egekig magasztaltam a Vademecumban. Most ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy ismét megnézzem. És nem csalódtam. Úgy érzem, hogy egy idő múlva készen állok egy további újranézésre is.
Mint ismeretes, az önéletrajzi film 1984-ben, Nápolyban játszódik, amikor a város a találgatás lázában ég: vajon tényleg lehetséges, hogy
Diego Maradona a Barcelonától a Napoli csapatába igazol?! (Szpojler a hozzám hasonló foci analfabéták számára: igen.)
Ebben az euforikus első Maradona évben játszódik a film zöme, amikor Fabietto, a háromgyermekes polgári család legkisebb gyermeke keresi magát. A belvárosban meglát egy filmforgatást, és annak varázsa alá kerül.
A film egyik nagy erőssége a szerteágazó, sok különcöt felvonultató nápolyi nagycsalád részletes és mulattató ábrázolása. Fabietto apja banktisztviselő és nagy tréfamester, akárcsak az anya: ő egyenesen a kifinomult ugratások mestere. Mindegyik figura hallatlanul kidolgozott és életszerű. A család a szoros érzelmi kötelékek és a szabadság érdekes keveréke. A filmidő kétharmadánál éles fordulat következik, a komédia primátusát átveszi a tragédia, de a humor háttérmuzsikája egy pillanatra sem szünetel. Van egy jelenet, ami filmtörténeti jelentőségű: Fabietto elveszti a szüzességét. Ennek előkészítése dramaturgiai mestermű. Nagyon érdekes a nápolyi társadalom széles körképe: egy kevéssé szegregált város, sok örömmel és nevetéssel – és Maradonával. (Ő a szó szoros értelmében az életét menti meg Fabiettónak.)
Mintha ez a város nem ugyanaz lenne, mint amit Elena Ferrante tetralógiájában megismertünk. És amazzal ellentétben itt egyetlen szereplő sem beszél a szegények nyelvén, a nápolyi tájszólásban. Ellenkezőleg, a legszebb, legemelkedettebb toszkánai akcentussal beszél mindenki, csekély olasz tudással is sok mindent el lehet kapni.
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
Másodszorra az apróságok, a nézések, a nagyon eredeti vágások
tűntek fel. És az egészen fergeteges színészi játék, igaz ez az
állandóan meredező mellbimbójú, meddő szépasszonyra és a forróságban is bundát viselő gonosz öregasszonyra, a kis kaliberű
maffiózóra vagy rossz színésznőt elsöprő tehetséggel ábrázoló fiatal színésznőre.
A középpontban természetesen, eszköztelenül ott áll az apafigura, Sorrentino állandó színésze, az isteni tehetségű Toni Servillo, aki senkit sem játszik túl – erre valószínűleg zsigerileg képtelen.
Az előzetes megtekinthető itt.
(È stato la mano di dio, 2021, 130 perc. Írta és rendezte Paolo Sorrentino. Fényképezte: Daria d’Antonio. Zene: Lele Marchitelli. A főbb szerepekben: Filippo Scotti, Toni Servillo, Teresa Saponangelo, Luisa Ranieri, Betty Pedrazzi, Ciro Capano.)
Vademecum Newsletter 957/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft