Inside Bill’s Brain (Decoding Bill Gates) – A Netflix dokumentumfilmje_725

Inside Bill’s Brain (Decoding Bill Gates) – A Netflix dokumentumfilmje Hatalmas élmény ért – még életem első és utolsó afrikai utazását is háttérbe szorította. Könyvklubunk prémium kategóriás tagja, a jobbnál jobb nonprofit ügyeket ingyenes munkával támogató üzletasszony ajánlotta nekem ezt a sorozatot.

A három teljes órás, körömlerágásig izgalmas film arra fókuszál, hogy mivel telnek Bill Gates napjai, mióta (19 éve!) nem ő vezeti a Microsoft óriásvállalatot. Miközben egy pillanatra sem veszíti szem elől fő célját: agyműködésének lehetőség szerinti kikutatását.

A film lényegében három vonalon fut. Egyrészt a rendező és főhőse mindvégig sétálnak, ilyenkor hátulról látjuk őket. Bill imád sétálni, a legfontosabb gondolatai ilyenkor támadnak. Másodszor visszaugrunk időben, a főhős gyerekkorába. Fantasztikus, hogy a jómódú Seattle-i ügyvéd családjában mennyit fotóztak és filmeztek, otthon, barátok között, a baráti családokkal közös táborozáskor. Gyakran megszólal Bill nővére és húga, az ő szájukból ismerjük meg az enyhének nem mondható családi konfliktusok hiteles lefolyását. Ezeket mind Bill, a szabálytalan zsenigyanús gyerek okozta.

A mai, hatvanon túli Bill Gates minden társasági kérdésben benne van: mi a kedvenc színe, a teát vagy a kávét szereti-e jobban, milyen rémálmai szoktak lenni stb. Ilyenkor a nappalijában üldögélnek. A nagy ember hagyja magát fényképezni minden szögből. Messziről ma is csibészes, közelről látszik rajta, hogy nem hagyják nyugodni az emberiség gondjai. Az összes rá van írva az arcára.

A film voltaképpen erről szól, hogy Bill a felmérhetetlen mennyiségű pénzével ugyanúgy hatást akar gyakorolni a világ folyására, mint üzletember korában. Csak most hajlandó szinte számolatlanul költeni a pénzt, ha társadalmi javulásra számít.

Kiderül a filmből, hogy (legalább) három társadalmi problématerületet szemelt ki, ahol áttörést szeretne elérni. Az első kettő a harmadik világ

problémája, a harmadik mindannyiunké. Csak az egyiket említem, ez a szennyvízkezelés. Bill (vagy a felesége Melinda) olvasott egy alapos cikket a New York Times-ban arról, hogy a szegény afrikai és ázsiai országokban azért olyan magas a hasmenésben meghalt csecsemők és gyerekek aránya, mert az ivóvizet azokból a folyókból veszik, ahová a szennyvizet öntik.

Bill szerint az innováció erre is orvosság lehet. Hétmillió dolláros díjat tűzött ki, hogy valaki olyan újfajta vécét tervezzen, ami fel is dolgozza az emberi ürüléket, de nem kell hozzá külső áramforrás. Másfelől olyan szennyvízfeldolgozó telepek létrehozását is el kívánja érni, amelyek nem igényelnek külső energiát.

A három rész alatt mindhárom őrülten nagy és költséges projekt részleteit megismerjük – és szinte mindegyikben van egy nagy fordulat, amikor minden épeszű ember feladná a dolgot. Ugye nem tetszenek gondolni, hogy Bill Gates feladta?

Sok szó esik az olvasásról, ami Bill agyának fő tápláléka. Egy barátja meséli, hogy óránként 150(!) oldalt képes elolvasni. És az olvasottak 90 százaléka megragad a fejében…

Sok rendkívüli ember felbukkan a filmben. Warren Buffett például, aki egy ponton úgy határozott, hogy gigászi vagyonának felét a Bill and Melinda Gates Alapítványnak ajándékozza. Érdekes módon Bill és Melinda három gyerekéről lényegében nem tesznek említést a filmekben. Ez nem fért a három órába…

A legérdekesebb az, hogy a filmet befejezve az ember nem érzi magát porszemnek. Hanem önvizsgálat következik. Vajon én magam eleget teszek a társadalmi problémák csökkentéséért, persze a magam lehetőségei szerint?

Előzetes itt.

(2019, Rendezte: Davis Guggenheim. 3 x 60 perc, Netflix.)