Inkei bence kérdezgette simon reynolds t a tallin music week fesztiválon 607

Inkei Bence kérdezgette Simon Reynolds-t a Tallin Music Week fesztiválon Az alábbi cikket annak ellenére ajánlgatom, hogy – ahogy az 1800 előtti zenék iránt lelkesedő egyéntől az el is várható – a benne említett mintegy száz popegyüttes egyikétől sem hallgattam meg szándékosan egyetlenegy számot se. Miután a cikket feldobta a Facebook, egyszerűen nem bírtam abbahagyni az olvasását. Éreztem benne a minőségi újságírást, a téma iránti lelkesedést, az elmélyedést. Tömény, de élvezetesen előadott antropológiának éreztem az egészet, mintha óceániai törzsek viselt dolgairól szólna a beszélgetés, ami így vagy úgy, nagyon indirekten, de engem is érint.

A riporter neve is csakis azért mond nekem valamit, mert egy jó barátom gyermeke, akinek cikkcakkos pályáját jó húsz éve követem, bár nem biztos, hogy helyes sorrendben emlékszem mindenre. Volt az alternatív lemezlovasi pálya, a jogi egyetem, a bírótanonc-korszak, az ÉS-ben közölt novellák, egy ideig a Népi papa és a Haverok című zenekar frontembere is volt, aztán a Mirelit című, boltokban is kapható regény, majd az Origo Quart rovata, benne a nagy feltűnést keltő „John Lennon utolsó harminc éve” című, kisujjából szopott végtelenül eredeti cikk. Aztán a Cink.hu, és most az Index Stenk blogja. (A címadó szó értelmének hiába próbáltam nyomára akadni).

Az ajánlott beszélgetéshez a már említett súlyosnak mondható tudásdeficit miatt nem tudok hozzászólni. De azt látom, hogy a kérdező egyenrangú partnere a földkerekség legolvasottabb popkritikusának. Mindent olvasott, mindent hallgatott, de nem ám csak a brit, hanem szemlátomást a német, a skandináv szcénában is.

Inkei Bence egyébként termékeny szerző, az Index Impresszumában az olvasható, hogy a mai napig 508 cikk és 299 poszt szerzője.

Az interjú elolvasható itt.

Aki kérdez, és aki válaszol. (Az Index, illetve Michel Meeuwissen fotója.)