Il Divo – Paolo Sorrentino olasz filmje A film alcíme „Giulio Andreotti csodálatos élete”. A cselekmény akkor kezdődik, amikor a politikus hetedszer(!) foglalja el az ismeretesen ingatag miniszterelnöki széket a Chigi palotában. Percek alatt kiderül, hogy különlegesen mély és egyben szórakoztató filmet fogtunk ki – a hírénél is finomabb csemegét. A nyelve különös, mert ellentétes műfajú filmek elemeinek látszólag lehetetlen ötvözete. Hol monológokkal operáló intim magánéleti film, hol feszült, gyilkossággal végződő krimi-etűd, hol bohózati jelenet, hol kosztümös parlamenti tömegjelenet, gondoljunk csak az elnökválasztási procedúra feszült bohóckodására. Minden pillanatában gazdaságos, koncentrált alkotás, amely élvezhető egy olasznak és egy külföldinek egyaránt. Utóbbihoz olykor tréfás ismeretterjesztő feliratok kellenek. Különleges a zene, az operatőri munka is. A film második fele Andreotti meghurcoltatásáról szól, arról a 26(!) különböző bírósági procedúráról, amelyben maffia-kapcsolatokat próbáltak rábizonyítani – sikertelenül. A rendező mindvégig függőben tartja ítéletét a főhősről. És jól össze is zavar minket. A film csúcspontján ugyanis van egy bámulatos jelenet, ahol Andreotti találkozik a maffia-vezérrel szicíliai otthonában. Ám ez nagy valószínűséggel csak az egyik (hamis) tanúvallomás kivetítése. A remek humorérzékű, állandó (a filmben is nagy szerepet játszó) fejfájásai ellenére is tiszta tudatú, ma 91 éves Andreotti a jelentések szerint megnézte a filmet. Egyetlen szava volt rá: „Mascalzonata”. Kb.: „csibészség, alávalóság”. (2008, 110 perc, a főszerepben Toni Servillo. 2008-ban a Cannes-i filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját.)
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.