Ian McEwan A Chesil-parton – Lukács Laura fordításában_697

Ian McEwan: A Chesil-parton – Lukács Laura fordításában „Fiatalok voltak, iskolázottak, mindketten szüzek ezen az estén – az esküvőjükén – és olyan korban éltek, amelyben elképzelhetetlen lett volna szexuális nehézségekről beszélgetni. Bár ez sosem könnyű. Csak az imént ültek le vacsorázni a lakosztály kicsi nappali-részében, egy György-korabeli szálloda első emeletén. (…) Látszólag kiválóan érezték magukat.” Így kezdődik ez a tizenkét évvel ezelőtt megjelent, kiváló olvasmány, amely nagyban megerősíti az olvasóban azt az érzést, hogy McEwan (ejtsd kb. „iön mökjuön") minden könyvét el kell olvasni, mert az olvasás primér élvezetét nyújtja. Korántsem csak nekünk, a sokat olvasó, törpe kisebbségnek, hanem éppen hogy az olvasás és nem olvasás határán táncoló sokadalomnak is. Ugye az Ön családjában, baráti körében is van olyan személy, aki szíves-örömest olvasna, ha éppen olyan könyv akadna a kezébe, ami elsősorban gyönyörködtet és szórakoztat, és másodsorban – egye fene – tanít is, ha nagyon muszáj? Hát ez a könyv pontosan ilyen! A regény Oxfordban és környékén játszódik 1962-ben, hangsúlyozottan a szexuális forradalom előtt. A 147 oldalnyi terjedelem nagy része egy bőséges visszatekintés arra, hogyan jött össze az egyetemről éppen kikerült két fiatal, akik nagyon különböznek egymástól. Edward történelemtanárnak készül, Florence hegedűművésznek tanult, és máris egy vonósnégyes alakításán ügyködik. A lány gazdag, a fiú szegény tanárcsalád sarja, egyikük ki van éhezve a szexre, a másikuk valósággal iszonyodik tőle, de tudja, hogy a házasembereknek elkerülhetetlen. Az író céloz rá, hogy a házasság előtti szexmentesség már akkor is ritkaságszámba ment, de köztük ez valahogy így alakult. A visszatekintés azt mutatja be, hogy mennyire egy hajszálon múlt, hogy egyáltalán megismerkedtek, azon a hidrogénbomba-ellenes gyűlésen.

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook