Holtodiglan – David Fincher amerikai pszicho-thrillerje Az előzetes annak idején nem csinált kedvet a moziban ehhez a világsikerű amerikai filmhez. Pedig nem egyszerű házassági dráma. Jóval több annál. A filmtörténet egyik legcsavarosabb, legszórakoztatóbb mozija, jó adag csípős társadalombírálattal fűszerezve. Ami nem rá van aggatva a történetre, hanem mindvégig ott bujkál, szinte minden jelenetben. Egy Missouri állambeli kisvárosban játszódik a történet. Az ötödik házassági évforduló reggelén eltűnik az állástalan feleség. A lakásban erőszak nyomai. Emberrablás-e vagy gyilkosság, ez itt a kérdés. A néző szimpátiája ide-oda ugrál, miközben visszatekintünk a házaspár megismerkedésének, New Yorkból való ideköltözésének történetére. (A férj halálos beteg anyja miatt költöznek ide.) Közelről meglátjuk, hogy az álompár már nem szereti egymást. Közben egyre többet megtudunk a lány szüleiről, a kisvárosról, a nagyszerű kisvárosi nyomozónőről. Egy ponton aztán kiderül, hogy a férjnek viszonya van egy diákjával, és itt minden a visszájára fordul. Mintegy negyed óráig. Mert akkor megint jön egy nagy fordulat. Nem is beszélve a legvégéről. Nem is lehet eldönteni, hogy happy vagy unhappy endről van szó. A két főszereplő, Ben Affleck és Rosamund Pike, nagyon magával ragadó. Különösen az utóbbi bravúros – hiszen nem is egy szerepet játszik. Ha megnézik, megértik ezt az utalást. Aki a csőd felé robogó házasságokról szóló, keserű drámákért rajong (van ilyen, tényleg?), az sem csalódik. Minden jelenet szinte képtelen precizitással kattog. Ebből a filmből három másfajtát is össze lehetett volna vágni. (Lehet, hogy száz év múlva úgy néznek majd filmet dédunokáink, hogy beállítják előre a mixet, mennyi dráma, mennyi nevetés?) Ne mulasszák el, akik ki akarnak kapcsolódni a saját életük problémáiból.