Hollósvölgyi Iván debütálása a Magyar Narancs hasábjain Kőrizs Imre költészetének nagy híve a Vademecum, erről többször megbizonyosodhattak olvasóink. Most, mint irodalmi kapuőrt méltatjuk. Hetente közöl egy mai magyar verset, alapos kommentárral, a költő világának ismertetésével. Ezen a héten Kőrizs Imre Hollósvölgyi Iván (1969-) kétkötetes költő Vigyen ki Angliába, Lord! című versét közli újra, és bizonyságát adja annak, hogy úgy ismeri a költő munkásságát, mint tenyerét. (A cikk címe: Az álpadló és az álmennyezet között.) Beavat minket Hollósvölgyi kedves témáiba: elsősorban „irodalíra”, aztán „antik szerelmi költészet”, és az eddigi életmű bővelkedik autós témájú versekben is. Kiemeli Az autók ura című opust, hosszan idéz belőle, hozzátéve, hogy ez a serdülők örök élménye: apjuk nem adja kölcsön a kocsit. Azt is mondja a kritikus (azaz inkább lelkes ajánló), hogy a kötetek tartalomjegyzéke kész műalkotás. Íme néhány szokatlan cím: — Kamionelhúzás foggal, — Brókerek, — A huszonegyedik századi férfi, — Állásinterjú előtt, — Kötelező vállalati tréning, — A humánerőforrás menedzser siralma, — Barátom autótemetőből hozatott magának Golfot. Kőrizs úgy beszél Hollósvölgyi verseiről, mintha nem lennének éktelenül gúnyosak és viccesek. Hogy éppen ez a helyzet, bizonyságul álljon itt egy mókás zsoltár-parafrázisa:
A jó szponzor Az Úr az én szponzorom, nem szűkölködöm. Füves golfpályákon relaxál engem, feszített víztükrű medencékhez terelget. A legújabb viccekkel szórakoztat engem,