Hétköznapi titkaink – Joachim Trier norvég-francia-dánamerikai filmje Az 1974-es születésű norvég filmrendező harmadik (első angol nyelven forgatott) filmje – a cannes-i szereplés ellenére – a kritikai visszhangot tekintve fél siker (a Guardian szerint egyenesen „fárasztó euro-amerikai puding”). Én azonban szeretem a jól megcsinált hollywoodi mozik és a szerzői filmek határvonalán imbolygó filmeket. Itt megint egy megjegyezhetetlen, magyarul öngyilkos címadással állunk szemben. Angolul a film címe: „Hangosabban, mint a bombák” – ez arra utal, hogy a néhány éve meghalt anya foglalkozása fotóriporter volt, aki a háborús övezetekben töltött sok időt. Váratlan halálát mégsem ott lelte, hanem egy éjszakai autóbalesetben, házától néhány mérföldre. Halálának igazi oka a film nagy titka. Ezt a fiatalabb gyermek előtt titokban tartották, ám egy kiállítás alkalmából rövidesen megjelenő cikkből ki fog derülni, ezért az özvegy apa (színészből lett tanár) próbálja elmondani neki az igazságot. Közben az idősebb fivér is hazajön néhány napra, az ő életére is valamennyire ráközelít a cselekmény. De az igazi szépség az apa és a kisebb fiú kapcsolatának finom boncolgatása. A film elején csillagászati távolságot látunk a magányos, videojátékokba menekülő kiskamasz és tanártársával átmenetileg ígéretesen kavaró jó ember apja között. A feszült, mindvégig izgalmas, eredeti szerkezetű film fókusza egyfolytában vándorol – ezt, a kritikák többségével ellentétben, nem érzem problémának: mintha a rendező célja az lenne, hogy pókhálót szőjön az anya személye körül. Az egyik utolsó jelenetben az anya arcát hosszú másodpercekig, közelről, mozdulatlanul látjuk, ha egy hajtincs meg nem moccanna, azt hinnénk, állóképet látunk. (Még így is lehet, trükk-felvétellel verték át a nézőket.)
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.