Henri – Szőke Barna dokumentumfilmje Mindaddig sose hallottam a magyar, de angol nyelvű, saját számokat játszó Fran Palermo együttesről, és annak frontemberéről, Henri „Gonzo” Gonzalezről, amíg kedves barátném, K. fel nem hívta a figyelmemet egy róluk szóló filmre. Megnéztem a filmet, és nem mondhatom, hogy a jungle rock (mások szerint „vagabond rock’n roll”) műfaj hívévé szegődtem, de maga Henri azonnal, már a legelső jelenetben elvarázsolt. Szép és szelíd, van benne valami bölcsesség és nyugalom, ahogy erőltetettség nélkül válaszol a saját életével kapcsolatos kérdésekre. Tizenöt éves korában lépett le családjától (öten voltak testvérek), eleinte utcazenészkedésből tartotta fenn magát. A családjából csak tanárnő nagymamája jelenik meg a filmben – hozzá mindig is szoros szálak fűzték. Láthatjuk első fellépését hatéves korában. Akkor még szörnyű hamis volt, de ugyanilyen bájos. A film készítői több mint egy éven át forgattak, beszereztek mindenféle régebbi koncertfelvételt. Időrendben haladunk, ezt szakítják meg a Henrivel, illetve karrierjének tanúival készült interjúrészletek. Az derül ki, hogy ez egy gimnáziumi diákbanda volt, mindig óriási, tízen felüli létszámmal. A tagok folytonosan cserélődtek a frontember körül, akiről megtudjuk, hogy a világ minden hangszerén képes játszani. Mondani se kell, hogy ezt mind magától, autodidakta módon tanulta meg. Henri Gonzo egy szerény őstehetség, ez minden filmkockáról lerí. Aztán meglátjuk az otthonát. Nem éppen egy rendetlen, „bűzös rókalyuk”. Ellenkezőleg: rendezett, trendi, polgári otthon, fehérre festett falakkal, a középpontban egy Apple számítógéppel és egy gitárral. Láthatjuk rajzolás és festés közben (elmondása szerint ez nagyon megnyugtatja). És látjuk persze kékre mázolt arccal, tombolás közben, koncertek alkalmával.
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.