Haromemlek2000folyoirat

Három emlék a 2000 folyóirat első éveiből Végleg eldőlt, hogy megszűnik kedvenc folyóiratom, legalább is az eddig ismert formájában. Talán a Vademecumban nem meséltem még, hogy annakidején részt vettem a lap alapításában, én terveztem a címlapját, és én tördeltem a lapot az első öt évben, 1989 és 1994 között.

Az egész úgy kezdődött, hogy 1988-ban meghívást kaptam az irodalomtudós Horváth Ivánhoz, akit társaságból ismertem, ahol arról volt szó, hogy független (!) lapot szeretnének alapítani. Ott volt még Margócsy István, az akkor már néhány éve megpuccsolt Mozgó Világ legendás szerkesztője, Szilágyi Ákos, a russzista és költő, akit sok felől lehetett ismerni, aztán egy idősebb, de nagyon vicces ember, Bojtár Endre. A gyakorlati dolgokhoz szemlátomást Herner János, egy előttem ismeretlen szegedi irodalomtudós-palánta értett. Ő egyébként kiköpött úgy nézett ki, mint Szolzsenyicin. H. mondta, hogy ismeri a HVG egyik főemberét. Azt ígérték neki, amennyiben sikerül részvénytársasággá alakulniuk, akkor kiadnák ezt az új lapot is.

Ez aztán néhány hónap múlva be is következett, és 1989 márciusában meg is jelent az első szám. Mivel szerkesztőségi helyiségre nem tellett, a New York kávéház galériáján találkoztunk minden csütörtökön du. 2 és 4 között. Mindenki másnak volt rendes állása, csak nekem nem, én lettem a laptervező, és a segédszerkesztő.

Az első emlékem az, amikor megbeszéltük, hogy nem lesz főszerkesztő. Évről évre változott a személy, akit beírtunk az impresszumba, mert a sajtótörvény miatt kellett egy ilyen személy.

(Egyébként, amikor a 2000 indult, még magánember nem alapíthatott lapot, de - a rendszerváltás nagy vívmányaként - egyesület már igen.

Engedély nem kellett, csak be kellett jelenteni. Akkor alakítottunk egy egyesületet.)

Bojtár elmagyarázta, hogy tulajdonképpen mit jelent a főszerkesztő fogalma. Nem bonyolult: „Egy olyan személy, aki indokolás nélkül

betehet bármit a lapba, és indokolás nélkül ki is vehet bármit egy számból.) Hát, éppen ilyen nem kellett nekünk.

A második élmény az „üzemszerűség”-hez kapcsolódik. Egy idő után ezt az összefoglaló nevet adtuk az összes olyan problémának, amellyel eleinte nem tudtunk megbirkózni. Leginkább a korrektúrázás nem ment. Az egyik első számban Pető Iván írásában kétszer szerepelt ugyanaz a bekezdés. A következő számban újra kellett közölni a cikket. Kiderült, hogy se Herner, se én nem rendelkezünk a koncentrált figyelemnek azzal a magas fokával, ami egy teljes szám alapos korrektúrázásához kell. Végül Margócsy vállalta a nemes feladatot. Jó ideig, havonta egyszer fennmaradt egy egész éjszakán át, és - mindig utolsóként - ő olvasta el figyelmesen, az egész számot.

Lehet, azután is, hogy a néhai Kükedi József, a HVG profi korrektora is átnézte a lapot? Emlékszem egy nagyon vicces ön-hirdetésre, amelynek Horváth Iván volt a szellemi atyja. „2000 Irodalmi és Társadalmi Havi Lap. Minden számban szórakoztató sajtóhibákkal”.

A harmadik emlék a mámorhoz kapcsolódik. A lap indulása után sikerült régi cimborámat, Barabás Andrást, a nagy műveltségű műfordítót is a laphoz csábítani olvasószerkesztőnek (ekkor már kiderült, hogy nem lesz belőle sportriporter, aminek az általánosban készült), és vele együtt szöszmötöltünk a 2000 esedékes számán. A HVG 1990-ben vagy 91-ben vásárolt korszerű fényszedő berendezést.

Kiderült, hogy kedd reggel elmegy a lap a nyomdába, péntekig nem kell nekik a rendszer, így beszabadulhattunk oda. Némelyik lapszámon 24 óránál is többet dolgoztam – itt egy tized pontnyi emelés, ott egy szót kihúztam a címből, hogy csinosabb legyen…

Megvalósult az, amin mesterem, Geher István csak mosolygott: „Nem lehetsz egyszerre szerkesztő és könyvtervező… Nézd csak meg, itt az Európa Kiadóban, ezek a szerkesztőség két végén vannak…” Mégis csak lehetett.

És egy nap arra is rájöttem, hogy az a HVG régi szerkesztőségi rendszerében véletlenül talált Cochin („kosen”) nevű ritka betűtípus ugyanolyan, amilyennel Radnóti Meredek út című kötetét nyomtatták!

2000 folyóirat (1989-2015). Az alábbi fényképet Lugosi Lugo László készítette. Balról jobbra az alapítók: Lengyel László, Hírlevélíró, Bojtár Endre, Szilágyi Ákos, Herner János, Margócsy István, Horváth Iván.