Harmincnyolc kontra hatvanhat Amikor megjött Esterházy Péter halálhíre (a mobiltelefonra érkezett rendkívüli hírként, mint terrorista merényletkor), éppen Rejtő képzeletbeli naplóját olvastam. Arról kezdtem tépelődni, vajon a túl korán meghalt írók (66 éves kora ellenére szinte mindenki ide sorolta EP-t) mi mindent írtak volna, ha… Régebben már töprengtem ilyesmin Petőfi, Szerb Antal, Radnóti kapcsán. De felmerül a betegségben középkorúként meghalt Kosztolányi (†51), Babits (†58), és Karinthy (†51) esetében is. Rejtő Jenőt, hálátlanul, nem soroltam az irodalomhoz – pedig részben az ő révén tanultam meg olvasni a szó igazi értelmében: amikor nem számít semmi sem; zseblámpa fényénél, a párna alatt, éjjel két órakor és akkor is, ha másnap dolgozat lesz egy rettegett tárgyból. Amikor válófélben levő emberként egy nagyon csinos és veszedelmesen okos lány után kajtattam, egyszer csak kiderült, hogy semmi esélyem sincs, ha nem merülök el Esterházy műveiben – sőt, ha nem kezdem minden sorát imádni éppen úgy, mint ő. Addig mindig félbehagytam az írásait, szokatlansága taszított. Most aztán (1983-ban vagyunk), ahogy egyre mélyebbre fúrtam, egyszer csak egy kifordított Rejtő Jenőt pillantottam meg a sorok írójaként. Épp annyira más volt, mint a többi könyv, - végsősoron ő is meg akart nevettetni –, de amíg Rejtő a talpamat csiklandozta, addig EP az agyamat tornáztatta. Három, hét, sőt harminchárom próbán kellett átmennem, amíg elröhögtem magamat: hát ez vicc, hát ez gúny, hát ez idézőjel! Ugyanabban az évben jelent meg a Fuharosok című novella terjedelmű „regény”, pontosan félúton a próza és a vers között. Az teljesen leterített. Most újraolvasva ugyanúgy. Vagy még jobban. Rejtő színészből és kabarészerzőből küzdötte fel magát ponyvaíróvá, irományainak csak töredéke tartozik az irodalomhoz. Nagy híre – kis
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.