Hallgatni akartam

Hallgatni akartam – Hegedüs D. Géza Márai-monológja a Vígszínház Házi Színpadán Évtizedekig tartott, amíg a rendszer Ibrányban született kedvence, az apollói testalkattal és csodálatos hanggal megáldott Hegedüs Géza beérett és üres, de csinos „edényből” az egyik legnagyobb magyar színész lett. Ebben az alig szcenírozott előadásban 90 percen át szünet nélkül mondja Márai szövegeit – ismert sorokat és nemrég előkerült szövegeket egyaránt. Az Anschluss napján kezdi, és tíz év múlva fejezi be, amikor Magyarország már egy másik rémes rendszerbe hullik bele védtelenül. Ő pedig elindul az emigrációba.

Van valami titkos szál, ami összeköti ezt a mutatványt Závada könyvével. A történelem közelsége és jeges lehelete. Márai itt mint afféle „emelt szintű kávéházi gondolkodó” és kezdő memoáríró jelenik meg. Mondja és mondja emlékeit, az időrendtől alig eltérve. Középtájon a maga életéről átkapcsol Teleki Pál és Bethlen István életére. Időről időre visszatér a polgárság szerepére, felelősségére és pusztulására. Nem egy mondat a mára való célzásként is felfogható – de ezt a premierközönség nem igazolta vissza.

Tíz percen át Hegedüs Márait játssza, nézegettem, mennyire idegen a testalkatuk, a nézésük. De ez hamar elmúlik. A szöveg egyre erősebb. Márai áll előttünk, a magyar polgárság lelkiismerete. Az emigrációig – most jövök rá – volt ilyen virtuális pozíció. A Kádár-rendszerben jó ideig nem volt ilyen.

Aztán a grófi származású író lett ilyen, párban barátjával, a Zalában élő, Nobel-díj esélyes nagyregény-íróval. Felkészül: kicsoda?

Az előadás Márai rajongóknak kötelező, másoknak ajánlott.

(2016. szeptember 10. Színpadra alkalmazta: B. Török Fruzsina. Az előadásban részletek hangzanak el Márai Sándor Beszéljünk másról?, A teljes napló és Halotti beszéd című művéből. Zene: Tallér Zsófia. Dramaturg: Radnóti Zsuzsa. Rendező: Marton László.)