Halasizoltanutazureseghez

Halasi Zoltán: Út az üres éghez Különleges könyvbemutató ceremóniamesterének hívott a múlt hétre a Lengyel Intézet. Egy tavaly megjelent könyv egyetlen fejezetét jártuk körbe, sok vetített képpel. Egy olyan könyvét, amelyről Angyalosi Gergely a Holmiba írt tavalyi méltatásában azt írja: „ Némelyik fejezete iszonyú megpróbáltatást jelentő olvasmány.” Már megszületésének története is bonyolult. A költő az interneten bukkant Jichak Katzenelson „Ének a kiirtott zsidó népről” című jiddis nyelvű poémájának fordítására. A költő elvesztette egész családját, de aztán néhány hónapos haladékot kapott egy franciaországi internálótáborban – hogy megírhassa poémáját – aztán őt is elpusztították egy haláltáborban. Halasit a poéma annyira megindította, hogy megtanult jiddisül, hogy eredetiből fordíthassa le. Írás közben arra is rádöbbent, hogy a varsói gettó pusztulása nem csak az emberek, hanem a városrész fizikai eltűnését is jelentette. Ekkor határozta el, hogy budapesti létére emléket állít Muranow-nak, az elpusztult városrésznek. Erről szól könyvének középső része. E középső rész egyik kis fejezete egy utcáról utcára haladó klasszikus útikönyv. Erről beszélgettünk másfél óráig, a nem nagyon népes, de annál érdeklődőbb közönsége előtt. Sok-sok képpel. A könyv fejezetei elképesztően sokfélék. Van benne képzelt levél, egy bankártól, kávéházi veszekedő párbeszéd az irodalmi irányzatokról. Mire letesszük, érzéki képet kapunk az elpusztult, végtelenül gazdag kultúráról és városnegyedről. A könyv első része a lefordított poéma, végtelenül szomorú olvasmány – nincs kétségem, hogy kevesen fogják elolvasni. A második rész azonban csak közvetve kelt szomorúságot. Érdekes, változatos, életszagú. A harmadik rész (erről alig esett szó a beszélgetésen) egy versciklus, amelyet utoljára írt a költő. Ezek a tökéletesre kalapált, nagyrészt

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook