Ha nem így, akkor hogyan lehetne feltámasztani a Baumgarten-díjat_697

Ha nem így, akkor hogyan lehetne (feltámasztani a Baumgartendíjat)?

Abban is igaza van Kukorelly Endrének, hogy a helyzet tényleg romlik. Talán ezért is történt, hogy ötletét mintegy tucat komoly portál felkapta, és egy sor tévécsatorna is meginterjúvolta.

Talán nem szerénytelenség kijelentenem, hogy tájékozott vagyok a kortárs magyar irodalom ügyeiben, olvasom a folyóiratokat is. Ha a politikai szempontokat félretesszük, akkor is azt mondhatom, hogy az idei 16 (!) díjazott közül csak kevésről hallottam. A beérkezett fiataloknak szánt József Attila-díjra érdemesítettek között van 66 éves meseíró és egy „nyugalmazott író”.

Hol vannak már azok az idők, amikor a rendszerváltás után nem sokkal egy Fekete György nevű kulturális államtitkár teljes egészében átadta a középdíjak feletti döntési jogot a művészeti szervezeteknek…

Ma már sok fajta magán irodalmi díj van – köztük több nagy presztízsű, sok pénzzel járó is. Az alapítandó új díj körét ezért úgy kellene megállapítani, hogy az megfeleljen három kritériumnak: – érdemben mozdítsa előre a magyar irodalom ügyét, azaz éppen azokat a személyeket mentse ki a napi anyagi kényszerek, más munka alól, akiktől az adott időszakban új és eredeti alkotás várható, – kockáztasson akár – hiszen nem kell, hogy vonatkozzon rá az állami szektor természetes óvatossága, túlbiztosítottsága (a jelen anomáliái elmúlhatnak évtizedes távlatban, de ez igaz marad), – ne támogasson olyanokat, akik anyagilag nem szorulnak rá – bár nagyszerű művészek, és „járna nekik”, hogy a régi Baumgartendíjasokkal egy listán szerepeljenek.

Ezekből a premisszákból az következik, hogy a díj kedvezményezettjei között sok fiatalnak kell lennie, illetve olyanoknak, akik nem tagjai a Digitális Irodalmi Akadémiának.

Esetleg olyanoknak, akik csak íróknak fiatalok, de életéveik szerint nem.

Az egyszemélyi kurátor kiválasztásához (ha ez egyáltalán kivihető manapság) rajzoltam egy szellemképet (ezt már egyszer ismertettem a Vademecumban, de véleményem mit sem változott): A döntnök működése meghatározó – hosszú időre szükséges kinevezni, függetlenségét jelentős javadalmazása is garantálja. Az ideális döntnökről rajzolt „fantomkép”: a.) jelentős irodalmi munkásság (író/költő/kritikus/irodalomtudós), b.) tanári pálya is áll mögötte, c.) nem megosztó személyiség, akinek nincsenek, vagy nem ismertek haragosai, d.) politikai nézetei nem ismertek, közéleti vitákban nem vesz részt. e.) 60 év alatti személy, hogy sokáig betölthesse ezt a szerepet.

Nem folytatom, a Mellékletbe másoltam az egész tervezetet. Tessék terjeszteni!