Három gondolatfutam Szirtes Ágitól_696

Három gondolatfutam Szirtes Ágitól A Rozsdatemető 2.0 felkavaró előadás, amelynek egyik célja, hogy minden nézőben felidézze a saját családja történetét. Mindenkit érdekelni szokott, hogy miből építkezik a színész… Ezt kérdezte L. Horváth Katalin a 24.hu számára készült érdekes interjújában a darabbeli Hábetler házaspártól, Szirtes Ágitól és Bezerédi Zoltántól. („Mindannyian Pék Máriák és Hábetler Jánosok vagyunk” – 2019. március 8.)

Szirtes Ági mondja a szerepéről: „Szerintem a világirodalom egyik legszebb nőalakja. Csodálatos királynői szerep. Ő nem egy rokokó váza, hanem egy parasztkancsó, de a maga nemében klasszis. Nem tart akadémiai székfoglalót a lánya kérőjének, hanem egyszerűen kizavarja a lakásból, és azt mondja, soha többé ne tegye be a lábát, a gyerekének sem magyarázza el, miért nem mehet hozzá feleségül, csak bemos neki egy hatalmasat. A türelem nem tartozik az erényei közé, de attól még nagy volumen, azt gondolom. Az ösztöneire hallgat, fejlett az igazságérzete, igényes önmagával és a környezetével szemben.”

Hogy ismerős-e a darab világa, erről ezt mondja: „Otthon érzem magam a darabbeli környezetben. Mind a két nagyanyámban láttam azt az erőt, amit Pék Mária képvisel. Az apai nagyanyám domináns asszony volt, uralkodott a hihetetlenül érzékeny zabigyerek nagyapámon. A másik nagymamám is uralta a családját.

Ezek a nőalakok nagyon benne vannak a génjeimben és az emlékeimben is. Egy-egy nézés, mozdulat, a tartásuk, az életstratégiájuk bennem is működik, megörököltem.”

A hatvanas-hetvenes években gyakran használt „hábetlerizmus” szitokkifejezésről ezt mondja: „Nekem szívfájdalom, ha magas polcról beszélnek Hábetlerékről, hiszen ők mi vagyunk. Mindannyian Hábetlerek és Pék Máriák vagyunk. Sértő megfogalmazásnak érzem a vegetálást, mert azt

jelenti, hogy az egész életünk vegetáció. Hábetlerékhez vagy nem jut el a külvilág, a történelem, vagy leteperi őket, vagy becsukják a szemüket. Ma is menti a bőrét mindenki, próbál megfelelni, megpróbálja túlélni a nehéz helyzeteket. A Rozsdatemető annak az esszenciája, hogy a társas kapcsolatokban, a családban, a gyerekekkel való viszonyban hogyan mutatkozik meg a sarokba szorítottság. Azt mondja Pék Mária, »akkor ütöm a kölykeimet, amikor én akarom«. Ha a benne lévő feszültséget nem tudja másképp feloldani, veri a gyerekeit, de ez nem azt jelenti, hogy nem szereti őket.”

A Kataona rendszeresen újratervezett, jól kezelhető honlapján (tervezőjét nem leltük fel) érdemes kicsit szörfölni. Ott találtam a letölthető műsorfüzetet. Ebben a Török Tamara dramaturg szerkesztette negyven oldalas kis történelmi enciklopédiában keverednek a színészek privát, családi emlékei Teleki Pál búcsúlevelével, Kosáry Domokos világító analízisével. Remek olvasmány, önmagában is. Kedvenceim: Bezerédi Zoltán, Máté Gábor és az író Tasnádi István családi történetei. És érdekes, hogy Takátsy Péter milyen kevéssé állt bele a dologba.

Apró hiányérzetet okoz, mint a Fortepan csapat tagjának, hogy az archív fotók forrását nem tüntetik fel.

A műsorfüzet letölthető itt.