Három filmélmény
Nem voltam képes választani, melyik filmet ajánljam e hétre, úgyhogy röviden elmondom, miért volt kimagasló élmény mind a három. Ezek közül az egyik nagyon ismert. Kezdjük akkor ezzel.
A brutalista. Egy 3 óra 25 perces hatalmas filmeposz, a közepén egy 15 perces szünettel. A hétvégén láttam, pihenten ültem be. Nagyon sokat írtak róla, a részleteket nem mesélem, csak a lényeget. Nem méltatom Adrian Brody, a főszereplő zsenialitását. A film egy képzeletbeli magyar építész, egy bizonyos László Tóth életéről szól.
Három okból tetszett nagyon.
1. Poszt-holokauszt történetnek nevezik egyesek – ez csak részben igaz. Inkább emigráns történet, a történet vége felé egy váratlan ponton valakiből előbújik a súlyos antiszemita.
2. Mint minden jó film, ez is több síkon is értelmezhető. Egy tehetséges ember küzdelme az érvényesülésért. Ez meggyőző, annak ellenére, hogy nagyítóval kell keresni, aki manapság szereti a brutalista építészeti stílust.
3. A film nyelve és dramaturgiája nagyon eredeti. Akár csak a magyar és az angol nyelv különleges keverése. Felejthetetlen a többször félbehagyott templom és művház, afféle Bábel tornya építése. Azt hisszük sokáig, hogy sose készül el...
Előzetes itt.
(Amerikai-brit-magyar film, rendezte: Brady Corbet.)
Goyo. Ezt a filmet a Netflixen láttam, ott is nagyszerűen működik.
Ellentétben A brutalistával, amit csak moziban érdemes megnézni.
A címe a főszereplő (Gregorio) beceneve. A három ok, amiért tetszett:
1. A fikciós film középpontjában egy autizmussal élő tehetséges, gazdag fiatalember áll, akinek abban is szerencséje van, hogy két testvérével élhet együtt, akik jól, rosszul, de óvni próbálják őt.
2. Ez egy igazmondó, de érzelmes film, amit jó nézni. A mesés és reális elemek jól, egyenletesen, végső soron hihetően keverednek.
3. Tetszik, hogy a cselekmény középpontjában álló szerelem tárgya egy középkorú, átlagos külsejű asszony...
Magyar szinkronos előzetes itt.
(Argentin film, írta és rendezte: Marcos Carnevale. A főszerepet Nicolás Furtado játssza.)
Miénk lesz a holnap. Ezt is moziban láttam, de otthoni képernyőn is működhet. Amiért tetszett:
1. Közvetlenül a második világháború után, Rómában játszódó feketefehér film, amely egy elnyomott, háromgyerekes anyáról szól. Részben szeretetteli emlékmű a neorealizmusnak.
2. A börtönőr férj rendszeresen veri a feleségét, pénzét elszedi. Az erőszakos jelenetekből a brutalitást végtelenül eredeti módon vonta ki a női rendező.
Vademecum Newsletter 972/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 972/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit
3. A csavaros, megjósolhatatlan cselekménytől hamar elkezdjük várni, hogy valamiképpen elvezessen Delia, a feleség lázadásához. Nem is csalódunk. De a végén nagy csavar jön. Előzetes itt.
(Olasz film, részben írta, rendezte, a főszerepet játssza: Paola Cortellesi.)
Vademecum Newsletter 972/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft