Hét érv, amiért érdemes megnézni Aki Kaurismäki: A remény másik oldala című filmjét I Mert egy szíriai menekültről szól, sőt, Magyarország is szóba kerül (sejthető módon nem hízelgő kontextusban). II Mert annyira kimossa az ember agyát, mint a legnagyobb költségvetésű űr-piffpuff-film. III Mert a fanyar, fapofával előadott finn humor különleges válfaját lehet élvezni az elejétől a végig – nem poénok, hanem mindvégig, a vágás, a kameramozgás, színészi mimika és egyebek formájában. IV Az egyik főszereplő, az utazó ing-nagykereskedőből lett vendéglős szerepében Sakari Kuosmanen olyan sokszínű és életszerű, amilyet európai filmeken is ritkán látni. V Mert egy epizódszerepben, bevándorlási tisztviselőként egy olyan idősödő, szép, szőke nő tekintete néz egyenesen bele a szemünkbe, ami velőig hatol. VI Két mellék-cselekményszál is igen figyelemre méltó: az újrakezdő, hatvanas kisvállalkozó sorsa és a kiöregedett rockzenészeké, akiket lecsúszva is éltet a zenélés öröme. VII Mert ez egy nagy rendező utolsó filmje, és érdemes moziban megnézni. (Toivon tuolla puolen, 2017, 100 perc, a főszerepben: Sherwan Haji, fényképezte: Timo Salminen, látvány: Markku Pätilä, vágó: Samu Heikkilä.)