Három fantasztikusnál fantasztikusabb szcenárió az olimpia távoli jövőjéről

Három fantasztikusnál fantasztikusabb szcenárió az olimpia távoli jövőjéről A holnap múzeuma, amennyire helyszíni terepszemle nélkül kivehető, nem foglalkozik az olimpia jövőjével, csak ennél sokkal általánosabb dolgokkal.

Sok elemzőben felmerülhet a kérdés (ha alig valaki is meri kimondani): kell-e nekünk az olimpia – éppen így.

Mert olimpia kell, nem kérdés, százmilliók, milliárdok szórakozása. Ezen kívül ismereteket is terjeszt. Sokan csak akkor hallanak egyes országokról, amikor a futója/úszója/síelője/bobozója jól (vagy nevetségesen rosszul) szerepel.

A baj az olimpia vándorlásával van. Az egyes országok, amelyek elnyerik az olimpia rendezési jogát, túlköltekeznek, erősödik a korrupció, olykor bedöntenek egyes gazdaságokat. Jól látszik, hogy ahol népszavazást rendeztek, rendre leszavazták a helyiek e rendezést.

Megoldási lehetőségek: 1.)

Legyen az olimpia mindig ugyanott. Akkor nem kell folyton új és új, gyakran később feleslegessé váló létesítményeket építeni. Kézenfekvő: térjen vissza Görögországba.

De máshol is lehet: A dúsgazdag NOB építtessen egy állandó olimpiai létesítményt, valahol, ahol az időjárás nem szélsőséges. Annak is vannak persze fenntartási-renoválási költségei, de sokkal kisebb.

Ellenvélemény: unalmas lenne, ha nem lehetne úgy emlegetni az olimpiát: szöuli, atlantai, londoni, stb. Ez persze nem nagy ár.

2.)

De van más megoldás is. Készüljön egy úszó szigeten olimpiai pályarendszer, és azt négy évente vontassák oda a rendezést vállaló városhoz. Lakni ott laknának a sportolók és vezetők. Ettől fogva persze csak tengerrel rendelkező városok rendezhetnének olimpiát. De ennek is lehetne alakváltozata: több folyami uszályra is lehetne pályákat építeni, igaz, csak a nagyobb folyókra.

3.)

Lehetséges, hogy száz év múlva már virtuális versenyeket rendeznek?

Mindenki otthon, egyedül van a saját pályáján, de látja a többi versenyzőt maga mellett?

Az aztán ideális lenne, a csekély ökológiai lábnyom miatt. A tévében ugyanolyan jól mutatna, mint ma. De a helyszíni élmény – hát az nem lenne sehol. Úgyhogy minden marad a régiben. 2024-ig biztosan. Addig is, egész Magyarország visszatartja a lélegzetét. De két különböző okból. A fele ország nagyon szeretné, ha nem lenne olimpia, nem roppanna meg az ország, nem nőne az égig a korrupció. A másik fele nagyon szeretné, hogy legyen olimpia, abban bíznak, hogy ez orvosság lesz minden bajra. Végül is Münchausen bárónak is sikerült kiverekednie magát a gödörből, nem?