Gulyás Márton pendingel
1977-ben afféle egyetemista magántitkárként működtem Országh László professzor mellett. Ekkor jelent meg kis könyve: Angol eredetű elemek a magyar szókészletben. Segítettem neki összeolvasni az utolsó korrektúrát.
Azóta követem figyelemmel az angol jövevényszavakat a nyelvünkben.
Ezek sorsa először az eredeti helyesírás használata, majd a magyaros írásmód, majd a teljes belesimulás a magyar nyelv toldalékolásába.
A jövevényszavakban nincs semmi rossz, évezredek óta gazdagítják a magyar nyelvet, török, szláv, latin, német, francia szavak. (Egy-egy mókás esetben ugyanaz a szó két különböző nyelven keresztül is bekerült a magyarba. Jó példa erre az operátor, illetve az operatőr szó, az előbbi, már kiveszett szó az angolon át érkezett, az utóbbi, a sebész, illetve filmes szakember jelentésű szó a franciából jött át.)
Szóval nincsen semmi rossz a jövevényszavakban, mégis nagyon feltűnt, amikor Gulyás Márton a Partizán egyik YouTube podkásztjában azt mondta, a közelgő választási vitáról szólva, hogy néhány meghívott részvétele még „pendingel” (azaz függőben van). Magyar Péter listavezető pedig a Telexnek adott videóinterjúban azt találta mondani, hogy a választókat nem érdeklik a terjedelmes választási programok, ők csak „bullet-pontokat” várnak. (Rövid, néhány pontos felsorolásokat.)
Vajon miért akadtam fent ezeken? Mikor a „random” (véletlenszerű) szót már természetesnek veszem. (Pl. „Az utcán odajött hozzám egy random pasi és azt kérdezte, nem adom-e meg a telefonszámomat”.) Vagy azt is megszoktam, hogy azt mondják egyesek, hogy „mesterterv”, vagy „ökölszabály” (mindkettő enyhe félrefordítás az angolból). Vagy azt mondják, hogy „a nap végén”, ami egy angol metafora lefordítása.
Vajon gyorsul az angol szavak beáramlása? Vagy csak a közszereplőktől várom el a jövevényszavak minimalizálását? Minderről eszembe jutott, hogy évek óta nem vetettem egy pillantást sem a közpénzen működtetett Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda Szómagyarító című honlapjára. Örömmel jelentem: továbbra is dübörög ezerrel. Csak azt a részt vettem alaposan szemügyre, ahol a felhasználók által legsikerültebbnek tartott magyarítások szerepelnek. Ki is másoltam egy
maroknyit, hadd nevessenek egy jót a Vademecum olvasói. A plusz és mínusz számok azt jelzik, hogy hány regisztrált felhasználónak tetszett a megoldás, hánynak pedig nem. Azt a javallatot, miszerint a vegetáriánus helyett használjuk inkább a „húshagyó” kifejezést, 265-en helyeselték, hárman ellenezték. Az ekcéma felváltása a „vörös hámlony” kifejezésre még elsöprőbb támogatást élvez. Az arány 579:11....
