Grecsó Krisztián Vera_702

Grecsó Krisztián: Vera „»Nagyon jól tudtad, hogy nekem mennyire tetszik!”, kiáltja Sári, »igaza van a mamámnak! Te egy kis alamuszi dög vagy!« Ez elsőre olyan, mint egy irtózatos tőrdöfés. Sári nagyon jól tudja, hogy Vera nem bírja elviselni, ha csúnyát mondanak róla, ha nem szeretik, az neki mindennél jobban fáj. És ez most is így van, de valamiért mégsem egészen, mert valamitől van ereje arra gondolni, hogy ez nem igaz. És hogy Sári csak azért mondja ezt, mert bántani akarja őt. Felhorgad benne az indulat, ő is meglöki a lányt, Sári nekiesik a váltócipős szekrénynek, talán egy kicsit beveri a fejét, de igazából semmi baja nem lesz, mégis akkora patáliát csap, hogy Tátrai Vera kitűnő tanuló, a tavalyi év egyik kitüntetettje, »jó tanuló, jó sportoló«, az egész alsó tagozatból elsőként szóbeli osztályfőnöki figyelmeztetést kap.

Nagyon gyorsan híre megy. Vera arra gondol, még haza sem fog érni, már tudni fogják a szülei, de ami még ennél is rosszabb, az egész osztály Sári pártjára áll, aki hol az egyik, hol a másik lábára sántít, és a karját is húzza, de Vera látja, hogy semmi baja, látszik a szemén, Vera azt is látta rajta mindig, amikor tényleg fájt a hasa, és azt is, amikor csak nem volt kedve úszásra vagy lovas tornára jönni. Sári neki nem tud hazudni. Vagy nem elég jó színésznő, vagy ő ismeri túl jól.”

Nehéz jellemző részletet választani a Vera című, 1980-ban, Szegeden játszódó regényből. Végül a 4. fejezet elejére esett a választásom. Itt a barátnők közötti szakítás adja a drámaiságot. Természetesen egy fiú van a dologban, egy ötödikes, lengyel srác, Józef, aki frissen került az iskolába. Papája az új koncertmester a városi zenekarban.

Ahelyett, hogy megkísérelném ismertetni a szövevényes cselekményt (igen nehéz dolog is lenne, a poénok lelövése nélkül), felsorolok hét érvet, hogy az is elolvassa, aki soha sem volt kislány, nem élt vidéken

és nagy, sötét titkok sem akadtak a családjában. (Létezik ilyen egyáltalán?)

1.) A Vera magával ragadó, jó olvasmány. Már az első oldalon beszippantja az embert, a sírva vigadós születésnapi mulatságon, ahol már megtörténik a bonyodalom is.

2.) A regény igen jó korfestő tabló. Hitelesen ábrázolja a Kádár-kori Magyarország csendesen folydogáló, vidéki életét. A legnagyobb közös izgalom, hogy hamarosan nyílik az új áruház, ahol mozgólépcső is lesz.

3.) Jól megformált karakterek szerepelnek benne. Elsősorban Vera, a némileg kívülről vezérelt, egyke kislány, aki a mintagyerekből néhány fejezet alatt intőhalmozó, anyai pofonok célpontja lesz.

4.) Alapvetően egyenes vonalúan halad előre a cselekmény, de a fejezeteken belül van némi izgalmas, előre-hátra történő időugrás.

5.) A szereplők kara hagymahéj-szerű rétegekben veszi körül Verát, ezen hatol át, egészen a tízéves lány szívéig a kitűnően egyénített, magányos és vadember Józef.

6.) A családi titkokból „jut is, marad is”. Van min rágódni, miután az utolsó oldalra érünk. Gyerekekről szóló könyv – felnőtteknek.

7.) A regény afféle veszélyekkel teli, „narrációs jégpálya”. Száz és száz helyen válhatna ez a tízéves belső lányhang hiteltelenné, de egyszer se döccen meg.

Nyilván köszönhető ez részben a szerkesztő Turi Tímeának, és a könyv végén megnevezett nyolc személynek (több író és költő, valamint egy zeneszerző és egy színész is).

A könyvhöz készült hangulatos előzetes megtekinthető itt.

Nagy öröm, hogy Grecsó egy ilyen jó könyvvel rukkolt elő, mert rácáfol arra a közvélekedésre, hogy aki sokat szerepel, aki nyakig merül a közéleti csatározásokba, csakis szétaprózhatja magát. (Dalokat ír, oroszlánrésze volt a Pál utcai fiúk szűnni nem akaró vígszínházi

sikerében, mindeközben egy fontos irodalmi hetilap prózarovatát is szerkeszti.)

Elég csak mutatós és professzionális honlapjára ránézni, amely egy eseménynaptárral kezdődik. Áprilisban Grecsónak 15 fellépése van, alig hiszem, hogy magyar írótársai közül valaki akárcsak megközelíti ezt a számot. Az ő szereplései egyszerűen az írói munkásságához tartoznak. Grecsónak vérében van a jófajta önpromóció. Érdemes a honlapján elolvasni két, egymásra rímelő önéletrajzát. Ezeket a Mellékletbe másoltam.

(Magvető, 2019, a borítót Baranyai András, a könyvet Pintér József tervezte, 336 o., 3699 Ft.) A szerző portréját Valuska Gábor készítette.

Melléklet: Két önéletrajz Grecsó Krisztián honlapjáról Lényeges verzió 1976-ban születtem Szegváron, egy Csongrád megyei faluban. Apám hippi volt és a járási szavalóversenyek állandó versenyzője.

Munkájára, származására nézve parasztember, ahogy minden ősöm. Édesanyám egyetlen lány, nyugdíjas, a férjével szépen élnek, otthon, a

falunkban. Öcsém, Grecsó Zoltán táncművész, koreográfus, édesbolond zseni. Jusztika, a nagymamám a példaképem, sokat írok róla, hiányzik nagyon.

Csongrádon három örök barátot szereztem, Békéscsabán már bonyolultabb volt az ügy. Szegeden jöttem rá, hogy bármeddig húzom, előbb-utóbb muszáj felnőttnek lennem. Visszaköltöztem Csabára, hátha ott. Tót öntudatot kaptam, és ugyan nem feltétlenül emiatt, de fölszedtem húsz kilót. Tanultam alázatot és kötődést. Volt családom és tisztes állásom is. Pesten szabadúszó lettem, régen úgy mondták volna, munkanélküli. Elhagytam húsz kilót és családot, de a múltam nem. Újlipótvárosban élek, nős vagyok, a feleségem kivételes ember, és nem azért, mert a legnagyobb bajban is mellettem állt. Jól főzök, imádom a bakelit lemezeinket, és ha elhagynak a szavak, sokat pergetem a gitárt. Szeretem a jó bort, a lassú napokat, és pihentetni a szemem.

Hivatalos verzió Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron, Újlipótvárosban él, az Élet és Irodalom munkatársa. Író, költő, dalszerző. Általános iskoláit szülőfalujában végezte, utána a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. A békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán végzett, mint tanító. A József Attila Tudományegyetem magyar szakát 2001-ben fejezte be. Volt napilapos újságíró a Békés Megyei Napnál, rövid ideig tárcista a Délmagyarországnál. 1997-től a Bárka folyóirat külső munkatársa, 2001-től szerkesztője. Volt a Nők Lapja vezetőszerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009től vezeti az Élet és Irodalom prózarovatát. Regényei megjelentek arabul, csehül, németül, horvátul, lengyelül, szlovénul, törökül és oroszul. Írt forgatókönyveket és több színdarabot, szövegkönyvet is jegyez. Ismert zenekaroknak és énekeseknek írt dalszövegeket.