Giulia enders belugyek

Giulia Enders: Bélügyek (A belek csodálatos világa és a jó emésztés) Rég olvastam ilyen eredeti és szórakoztató könyvet. Adva van gyerekés serdülőkorában testi nyavalyákkal küzdő fiatal német nő, aki orvosnak tanul, és a belekre kezd specializálódni. Lassanként ráébred, hogy felvilágosult hazája (Európa), amely már túllépett a szexualitás, a pornográfia, és mindenfajta más társadalmi tabun, befogott orral kerülget még egy utolsót: a belek és általában az ürítés tabuját. Ezért először házibulikon kezd mesélni barátainak érdeklődési területéről.

Az érdeklődés fenntartásához a humort hívja segítségül. Aztán 2012ben meghívják egy TED előadásra, itt már kedvvel rajzolgató lánytestvérét, Jillt is bevonja: ő illusztrálja az előadást. Giulia felszabadító humora és ellenállhatatlan lelkesedése hamar végigsöpör a YouTube-on: én voltam a 451 754. néző. Innét már csak egy macskaugrás a kiadói felkérés. A PhD. hallgató Giulia tavaly megjelent könyvéből egyedül Németországban több mint egy millió példányt adtak el.

A könyv egyszerűen szenzációs. Okos, mulatságos, közel hozza a tudományt az olvasóhoz, de nem tanító nénis módon, hanem humorral. Valóságos himnusz a racionális gondolkozáshoz, részletesen ismertet egészen friss kutatásokat. Visszaadja az embernek a hitet, hogy mindennek a végére lehet járni, csak szívósan akarni kell.

Giulia már az előszóban lándzsát tör amellett, hogy a tudományos felfedezéseknek hamarabb el kellene terjedniük. Többször előhozza például, hogy sok pszichés probléma eredete a rossz emésztés és bélállapot, és a lélekgyógyászok szerinte ritkán gondolnak ilyen eredetre, és sokakat félrekezelnek.

Ez a könyv első- és másodsorban jó olvasmány. Jól szórakozunk, és pluszban sok tudást kapunk. Harmadsorban, mint egy jó regényben, azonosulhatunk az izmos, a nőknél hatalmas sikereket arató, dúsgazdag főhőssel: mintha velünk történne… Láttató, érthető

nyelvezet. Jó szerkezetű könyv. Noha a vécézés a könyv végére kívánkozna, a szerző keretes szerkezetet alkalmaz, és a bevezető utáni első fejezetben rögtön ezzel a címmel vágja fejbe az olvasót: „Hogyan kakálunk? És miért fontos ez a kérdés?” (Nem, nem jól, de könnyű segíteni a dolgon!)

A nővér rajzai gyermetegek, de jól működnek. Nemigen lehet megállapítani, hogy hivatásos rajzoló szándékos naivitása, vagy teljes erőbedobása áll a dolog mögött. Jill egyébként más fontos szerepet is játszott: rajta próbálta ki gondolatait húga: „Ha nincs a te szabad, racionális és kíváncsi szellemed, gyakran benn ragadtam volna egy olyan világban, ahol könnyebb engedelmesnek és konformnak lenni, mint bátran és célratörően előrehaladva olykor hibákat is elkövetni.”

(Talán nem túlzás arra gondolni, hogy itt a hivatalos orvoslás, részben parancsuralmi rendszerére is célzott.)

A fordítás kiváló és szakszerű, talán csak egyetlen szó használata kifogásolható. Valószínűleg Goethe nyelvén a szellentésre több mindennapi rokon értelmű szó áll rendelkezésre, mint a mi egyébként oly gazdag anyanyelvünkben. A „pukizás” azonban elviselhetetlenül kellemkedő kifejezés, legközelebbi rokona a „pocaklakó”. Ha Giulia Enders magyar lenne, akkor ezeket a szavakat nem bírná kiejteni a száján…

(Darm mit Charm, Alles über ein unterschätzes Organ, Ullstein, Berlin, illusztrálta Jill Enders, 2014, magyarul Park Könyvkiadó, 2015, fordította Blandl Borbála, a fordítást szakmai szempontból ellenőrizte D. Vásárhelyi Barna, 297 o., 2900 Ft.) A nevezetes TED előadás megtekinthető itt. Németül van, de érdemes belepillantani azoknak is, akik nem értik a nyelvet.