Gerlóczy Márton, az újságíró Az írót gyakran látom esténként egy népszerű Pozsonyi úti sörözőben beszélgetni, biccentünk egymásnak. Tizenegynéhány éve Kentaurnő, a nagyon sokat olvasó, félig bölcsésznek számító bankárnő mutatta be nekem, ő ugyanis osztálytársa volt Bächer Ivánnak, Gerlóczy mesterének. Fogalmam sincs a szerző miből él, könyveinek bevétele nyilván kevés ehhez. Egy kézen meg lehet számolni azokat a magyar írókat, akiket annyi idegen nyelvre fordítanak le, hogy abból meg tudnak élni. Van, aki középiskolai vagy egyetemi oktató, avagy újságíró, esetleg színdarab fordító, talán jól kereső házastársa tartja el. Gerlóczy újabban rendszeresen publikál a 24.hu portálon. Lassan figyeltem fel komolyabb írásaira (politikai kirohanásai eredetiek ugyan, de nem tartoznak írói munkásságához). Érződik Bächer Iván hatása, akinek mestere (megítélésem szerint) Bálint György volt. Ők ketten persze az internet előtti időkben publikáltak – nekik számított a terjedelem. Az általában jót tesz egy újságcikknek, ha méretre kell kalapálni … Nos, manapság már nem (annyira) számít a terjedelem, de Gerlóczy ezzel nem él vissza. Írásai jól megformáltak. Éppen úgy féken tartja a mindenütt jelen lévő érzelmességét, mint azt Bächer tette. Egy cikket különösen szeretnék olvasóim figyelmébe ajánlani. A legklasszikusabb újságíró recept szerint született. Gerlóczy elbeszélgetett egy felületes ismerősével egy büfében, ahová ebédelni jár. Így kezdődik az írás: „Ádám Balázs dialízises beteg. Hat éve vár vesére. Hollán Ernő utcai étkezdéjét húsz év után nemrég bezárta, mert hamarosan új üzletet nyit. Tavaly nyáron, amikor egy napfényes pénteki délutánon csirkecombot vásároltam nála, megkérdeztem tőle, megy-e valahová a hétvégén. Szép idő volt. Értelmes kérdésnek tűnt. Balázs azt felelte,
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.