Gaál Ferenc kötélgyártómester aranylakodalomra gratulál M-et érdeklődő idegenvezetőként ismertem meg, aki segített az angol nyelvű Budapest könyvem egyik átdolgozásában. Egy véletlen találkozáskor aztán kiderült, hogy felhagyott ezzel a foglalatossággal, ugyanis át kellett vennie Cegléden a családi kötélgyárat. Az 1860-as évek óta foglalkozik a család ezzel, 1971-ig minden kézzel történt. M. a kötélgyártók ötödik nemzedékéhez tartozik. A gyárat nem láttam, de néhány hete megmutatta a cég óbudai boltját. Álmélkodtam mennyiféle madzag, zsinór, kötél van kiállítva a lakótelepi ház földszintjén. Minden, amit csak el lehet képzelni, az ügyvédi hitelesítés nemzeti színű zsinórjától a karvastagságú hajókötélig. (Az utóbbi piacon a magyar hajósok sznobizmusával is meg kell küzdeni, akiket csak a külföldi márka érdekel, tesznek az ár-érték arányra.) A Vademecum lelkes olvasójaként tudja, mennyire érdekel a múlt (is), magával hozott a kedvemért néhány régi képet és dokumentumot a családja és az üzem történetéről. Ezek közül egy levél és egy fénykép ragadott meg a legjobban. A levelet 1930. február 21-én írta M. dédapja, Gaál Ferenc kötélgyártómester, saját üzleti levélpapírjára. A legkifinomultabb úri tanítókisasszonyokat is megszégyenítő külalakkal megírt levél így hangzik: „Kedves keresztkomám és Komaasszony! A nagyra becsülés, a mélységes tisztelet és baráti vonzalom, melyet mindenkor viseltettem személyed, és kedves Vőd, becses családod iránt, most miután Istennek nagy Kegyelméből megértétek boldog házasságotok 25 éves jubileumát, szeretettel köszöntelek benneteket, és további boldogságotokra az Isten áldását kérem. Elmerengve az emberi élet viszontagságos, sőt sokszor tövises, megpróbáltatásokkal teljes tragikumain, hogy az ember életében mennyi a csalódás, a be nem teljesült remények, hogy az élet zivatarai