Fullextrassuzukivitara

A full extrás Suzuki Vitara különös élménye Az első autóm Trabant volt, aztán Polski Fiat – Suzuki Swift – VW Golf – VW Passat – Opel Astra – Skoda Octavia – Mercedes C200 autókat vezettem. Egy ideje, mint régebben említettem, nincs saját kocsink, ha rokonlátogatásra indulunk, akkor Kentaurnőtől, a Summa Artium kedves szponzorától kérek kölcsön egy megkímélt állapotú Audi 4-est. Ha neki is kell az autó (vagy olyan hirtelen jött az utazás ötlete, hogy illetlenség elkérni), akkor bérlésre fanyalodunk. A nagy világcégnél, ahol bérelni szoktunk, csak a kategóriát lehet megválasztani, a márkát és a típust nem. (Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha új feleséget lehetne választani, de csak a magasságot és a testalkatot lehet megválasztani, a haj és a szem színét, az érdeklődési kört már nem…)

A gép ezúttal egy különös autót, egy Suzuki Vitarát dobott ki.

Ez egy kis autó, de olyan extrákkal, amelyeket csak nagy luxusautóknál láttam eddig. Bőrülések, négykerék-meghajtás, óriási kijelző panel (kesztyűben is kezelhető, téli reggeleken!), tempomat és kamerás tolatóradar is van, annak az adaptív formájában, az előző autóra is rá lehet tapadni… És az autó nem slusszkulccsal, hanem gombnyomásra indul… Az összkerékhajtás módja ún. „all grip”. Ezt nem is igazán értettem, úgyhogy nem is próbáltam nyomogatni az illetékes gombot. Az autó prímán elvitt minket a kelet-magyarországi kisvárosba meg vissza, de volt benne valami bizarr. Ennyi pénzért az ember nagyobb autót vesz. De hát nekünk nem volt szükségünk nagyobb autóra, csomagunk alig volt, csak hárman utaztunk…

Az jutott eszembe, hogy amikor megjelent a digitális fotográfia, a gyárak az analóg kamerák őrült fejlesztésébe fogtak. Akkor jelent megy a többféle választható képformátum és sok más új dolog.

Nem lehet, hogy az egyre gyorsuló fejlesztés a robbanómotoros autók területén a hagyományos autó haláltusájának előjele?

(2016. március 27-29.)