Fortepan a mai rózsavölgyi zeneműbolt bolt állapota 1961

A mai Rózsavölgyi Zeneműbolt bolt állapota 1961-ben, a tűz után A Fortepan archívum megint frissült, Budapest Főváros Levéltára jóvoltából 670 db., 1957 és 61 között készült új kép került fel, kivétel nélkül mind a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályának fotói. Tamási Miklós alapító főszerkesztő szavaival: „Nem nagyon volt még ilyen, darabszámra kevés, mégis semmihez sem hasonlítható, sűrű, drámai különszám a Fortepan történetében. (…) Volt valaki, vagy voltak valakik, akik munkahelyi kötelességként, a teljes ismeretlenségben, sziszifuszi alapossággal dokumentáltak nekünk valamit a publikálás minimális esélye nélkül. És - mint Nagy Gyulánál 1956-ban - ezúttal is többnyire az utcán járunk, azonban egy felborult, kifordult, ferde, ismeretlen térben - a bűn helyszínein. És itt most ne az évszázad gyilkosságaira tessék gondolni. Csupán szerencsétlen, zsömlét lopó fiatal srácok, közért- és MÉHteleptolvajok, kocsmai verekedők, meg »Vesszen Kádár« graffitizők között járhatunk. Bodor Ádám vagy Lengyel Péter tollára illő alakok és helyszínek között. Sokszor érthetetlen terekben, pincékben vattakabátot varró KTSZ- szabók, meg kültelki, örökké fűtetlen bodegalakók árnyékvilágában.”

Az internetes lapok máris felfedezték a frissülést és jobbnál jobb válogatásokat közöltek.

Engem egy másfajta lelet hozott lázba. Köztudomású, hogy a nagy hagyományú Rózsavölgyi Zeneműbolt, amely jelenlegi helyén 1912. december 29-én nyílt meg Kozma Lajos és Dankó István által tervezett reprezentatív helyén, nem a háború alatt, hanem 1961-ben égett le. Eddig úgy vélhette mindenki, hogy semmi sem maradt az eredeti berendezésből, ezért építették teljesen újjá a tűz után. Hát nem.

Az anyagban található fél tucat képen jól látszik, hogy alig történt kár.

Az egyébként nem világos, hogy miért készültek a képek. Talán gyújtogatásra gyanakodtak? Az átépítés okát nehéz ma megtippelni.

Anyagi érdek nemigen játszhatott szerepet abban az időben.Talán a modern dolgok iránt érzett őszinte rajongás? Erről már elmélkedtünk egyszer a Vademecum hasábjain. Ezt nem lehet csupán a kommunista rendszer nyakába varrni. Akkoriban az egész világot elöntötte a „modern” tárgyak, épületek stb. iránti vonzalom. Elég csak a hatvanas évekbeli nyugatnémet, olasz vagy akár angol városokat megnézni. A Rózsavölgyi leégése előtt egy évvel bontották le az egykor tőle nem messze (az akkori Engels, ma Erzsébet téren) valaha állt nagyszerű Nemzeti Szalont. Néhány évvel az előtt lebontották a Roosevelt (Széchenyi) téri Lloyd palotát, a budai Várban a Főőrséget és a Lovardát stb.

A képeket nézegetve az idősebbekre nosztalgia törhet rá. A zeneboltban látható fülkék valaha arra szolgáltak, hogy a vásárló meghallgathassa a kiszemelt lemezt: tetszik-e neki a felvétel vagy sem…