Fortepan

A XX. századi magyar kultúrtörténet nemzetközi szinten is kiemelkedő eleme a magyar fotográfia története, amelynek olyan, a világ minden pontján ismert alkotók a képviselői, mint André Kertész, Robert Capa, Moholy-Nagy László, Brassaï, Martin Munkácsi vagy Lucien Hervé. Erre a hagyományra lehet és érdemes építeni. Egy nemzetközi színvonalú fotográfiai intézmény iránt reálisan várható hazai és nemzetközi érdeklődés pedig lényegesen fenntarthatóbbá teheti a működtetést.

Az 1991 óta Kecskeméten működő Magyar Fotográfiai Múzeum Budapestre költöztetése és a gyűjteményben található legfontosabb hagyatékok feldolgozása egyértelműen indokolt. A múzeum látogatottsága minimális (évi 3000 látogató) és az on-line térben is szinte érzékelhetetlen.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem indokolt egy új budapesti épület építése. Az Új Magyar Fotográfiai Múzeum (ÚMFM) kiállítóterei, gyűjteménye és feldolgozó műhelyei elhelyezhetők lennének a már létező, fotográfiához, vagy közművelődéshez köthető épületekben. Ezért javaslom, hogy a kiállítótereket a Nagymező utcában található, a magyar fotográfiához sok szálon kötődő, műemlék Mai Manó Házban a fizikai gyűjteményt, a feldolgozó műhelyeket és irodákat egy külső épületben helyezzék el. Alternatív ötletként megfontolásra javaslom a Várkert Bazár északi és déli épületeit, amik évek óta kiforrott koncepció nélkül működnek.

A Mai Manó Ház a funkciók megtisztításával és a terek (tetőtér, utcai üzlethelyiségek, az udvaron álló volt Arizona mulató színháztere) megnyitásával az ÚMFM 1300 nm-es kiállítóhelyeként tudna működni. Így párhuzamosan 2-3 időszaki kiállítást is be tudna fogadni. Nagyobb léptékű kiállítások esetén javasolt egy külső helyszínnel együttműködni (Magyar Nemzeti Galéria, Műcsarnok stb.).

Mint személyes találkozónkon is említettem, nagyon fontos lenne, hogy ne csak a fizikai költözés/építkezés határozza meg a következő éveket, de a 800 ezer darabos gyűjtemény érdemi léptékű digitalizálása is elkezdődjön. Ez, az eddigi vegetálás után gyakorlatilag most felépítendő intézmény nemzetközi térképre való felhelyezésének elengedhetetlen lépése is. Képletesen szólva az új múzeum felépítésének ne 5, hanem 50 százalékát költsük on-line elérhető tartalomra. Javaslom, hogy az új múzeum minden erejével szolgálja a szabad felhasználás (Creative Commons) ügyét.

Nemzetközileg is jelentős lépés lenne, ha minden, több mint 70 éve elhunyt szerző hagyatéka pár éven belül feldolgozásra kerülne és CC licensszel publikálhatóvá válna. A 20. század nagy magyar fotósokat adott a világnak, a 21. egy új fotómúzeumi modellt adhat. Ez a modell a klasszikus műtárgy-gyűjtés, megőrzés és kiállítótér mellett a digitalizálásra, megosztásra, szabad felhasználásra épül. Ebben a munkában a Fortepan is szívesen részt venne!

Tíz éves működésünk legfontosabb tapasztalata, hogy minden munkafázisba érdemes bevonni az érdeklődők, önkéntesek körét.

Legyen az ÚMFM megnyitása minta arra, hogyan lehet közösségi módon fotókat gyűjteni, digitalizálni és feldolgozni. Ezért javasoljuk, hogy a költözésről, az új múzeumi építkezésről és a gyűjtemény feldolgozásáról már most induljon szakmai beszélgetés, kommunikáció. Ez a közbizalmi helyzet és nyitottság nem csak megalapozná az új múzeum sikerét, de az idősebb fotós generációknak is jelzés lenne arra, hogy érdemes az életművüket itt elhelyezni. A nyitottság különösen indokolt, hisz a kecskeméti gyűjteményben számtalan szerzőtől, vagy örököstől (sok esetben térítésmentesen) kapott hagyaték is található.

A találkozónkon három kisebb téma is felmerült, talán érdemes ezekről is egy-egy mondatot írni: 1. Az André Kertész vintázs fotóhagyaték megvásárlása kapcsán érdemes megfontolni, hogy ugyanez az összeg (közel 2Md forint) ugrásszerű változásokat indukálhatna a múzeumi gyűjtemények digitalizálásában. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára (a legjelentősbb magyar történeti fotógyűjtemény, 1 millió felvétellel)

teljes egészében láthatóvá, kereshetővé válhatna, ha ebből az összegből digitalizálnák és közreadnák a fotókat.

2. Javasoljuk, hogy az MTI fotóarchívumának 1990 előtt készült képei kapjanak Creative Commons (szabad felhasználás) licenszet. A fotók az államszocializmusban készültek, az ország legjelentősebb fotóügynökségénél (közel 10 millió! képről van szó). Az alkotók szerzői jogai nem terhelik a fotókat. A digitalizálásuk évek óta, közpénzen folyik. Méltányos és érdemes lenne szabad hozzáféréssel publikálni a képeket.

3. A GPS technológia fejlődésével egyre reálisabbá vált, hogy archív utcaképeket mobiltelefonról is böngészhessünk készítésük helye szerint. Ezért fejlesztettünk egy applikációt (ForteGo | Android és iOS), amivel helyspecifikusan láthatóak a Fortepan képei, ugyanis az app felkínálja a pozíciónkhoz legközelebbi archív utcaképet. A fejlesztésben szerintünk nagy turisztikai potenciál van, Budapest lehetne az első város, ahol az utcán sétálva „szembejön” a város építészeti, történelmi múltja. Ráadásul az eszközzel az archív kép mai párja is elkészíthető, így „ilyen volt – ilyen lett” képpárokat tudunk készíteni és megosztani Budapestről vagy más, tetszőleges településről. Szeretnénk, ha ez az applikáció nagyobb nyilvánosságot és profibb fejlesztést kaphatna.

Ha a fenti témák bármelyik elemét érdemes részletesen is kibontani, szívesen folytatnánk az együttműködést!

Tamási Miklós szerkesztő