Film joy – david o russel amerikai filmje

Joy – David O. Russel amerikai filmje Ezt a filmet – töredelmesen beismerem – azért emeltem le a polcról, mert Jennifer Lawrence a főszereplője. A fiatal, sokoldalú színésznő tehetsége nemcsak engem, hanem egész családomat lenyűgözi. Biztos választás a közös mozizásra.

Egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam – annál sokkal többet. Egy kacskaringós cselekményű kisvárosi amerikai eposzt, ami az amerikai álomról szól. Ennek elérése – mint ebből a filmből is megtudhatjuk – kapcsolódhat bármihez, akár egy háziasszony tervezte speciális felmosóeszközhöz is.

Egyszer, régebben, az önéletrajzokról elmélkedve azt találtuk mondani, hogy „minden a szerkezet”. Nem valami nagy felfedezés, de így van ez a hosszú időt felölelő kosztümös filmeknél is. Esetünkben a Mimi nevű nagymama meséli el a sztorit. Kiskora óta isteníti egyetlen kisunokáját, biztatja alkotásra, kreativitása kiélésére. A kétórás film pörgőssége eleinte abból fakad, hogy két idősíkban látjuk az eseményeket, a cselekmény az óvodás korú, angyali szépségű, papírhajtogató Joy és a lepusztult, adósságokban fuldokló, repülőtéri pultosként dolgozó elvált fiatalasszony között ugrál. Megtudjuk, hogy a remekül tanuló Joy egyetem után fényes karrier helyett inkább hazament, inkább elhagyott anyját pátyolgatta, és vezette a könyvelést örökké csajozó apja teherautó-szervizében.

Amikor az 1989-ben, New York állambeli kisvárosban játszódó történet kezdődik, Joy énekes-álmokat melengető elvált férje már két éve a pincében lakik, és most mellé költözik saját apja is (akit Robert De Niro jelenít meg, a sármos és a balfácán 50-50 százalékos keverékének receptje szerint), akit éppen dobott harmadik felesége.

Mint kiderül, Rudy, Joy apja, egyfolytában próbálkozik új kapcsolatokkal, de az internet előtti világban ez valami esetlen telefonos üzenetrendszerrel történik. Végül Rudy horgára akad egy jómódú, magányos olasz özvegyasszony, aki megismerkedik a barátja

családjával. Meghívja őket yachtjára, és itt kezdődik a bonyodalom,ami abból indul ki, hogy Joy leejt egy borospoharat a fedélzeten, amikor feltakarítja, szilánkok mennek a kezébe.

Joy hamarosan fejébe veszi, hogy feltalál valamit és azzal csinálja meg a szerencséjét. Igen ám, de pénze nincs, csak adóssága. Az út a még több adósságon, a tévéshopokon és a csaló üzleti partnereken keresztül vezet. A ragyogó forgatókönyv gondoskodik arról, hogy egyik figura se legyen egysíkú, soha ne az történjék, amit a papírforma ígér.

A film különleges keveréke a drámának és a komédiának. Sokat lehet nevetni és sokat lehet izgulni. Egyszerre rendelkezik a könnyű nyári mulatság és az életre szóló emlékezetesség erényeivel. Nem kis dolog.

Kis utánaolvasással kiderült, hogy ez a történet lényegében igaz. Joy Manganoról szól, akinek nem két, hanem három gyereke volt, amikor elvált, de valóban a Miracle Mop nevű felmosócsoda feltalálója stb. A történet akkor is érdekes. És milyen érdekesen meséli el nekünk!

Szinkronizált előzetes: itt. Angol előzetes itt.

(124 perc, a további szerepekben: Édgar Ramírez, Diane Ladd, Virginia Madsen, Isabella Rossellini, Bradley Cooper.

Fényképezte Linus Sandgren.)