Jó reggelt, Vietnam! – Barry Levinson amerikai drámai vígjátéka (1987) 29 éve akarom megnézni ezt a filmet, és most megpillantottam egy leértékelt dévédé formájában a Media Markt áruház végtelen polcain. Nagyszerű gyógyszer volt a koreai regény utáni lelki másnaposság ellen. Ha van is, aki nem látta ezt a filmet (esetleg életkori okok miatt), az is tudja, hogy a film Robin Williams szenzációs alakítására épül, aki a vietnami katonai rádióadó Adrian Cronauer nevű lemezlovasát alakítva futott be a legnagyobb sztárok közé. A film káprázatosan működik ma is, az öregedésnek nyomát sem látni rajta. Dramaturgiájában van valami naiv és átlátszó – a fékezhetetlen tréfamester lassanként szembesül a háború borzalmaival, a katonai cenzúrával. Végül az igazságos tábornok menti meg a haditörvényszéktől, ahová a katonai adó vaskalapos parancsnoka szánja. A rádióadó emberi környezete azonban rendesen ki van dolgozva. A többi színésznek nem csak a biodíszlet szerepét szánta a rendező. Itt valójában a vállalati intrika metaforáját látjuk kibontakozni. Szenzációs az a néhány snitt, amikor valamelyik csínye miatt a nagy disc-jockey-t szilenciumra ítélik, és helyét a tökéletesen humortalan Hauk hadnagy veszi át. A film legérdekesebb jelenete az, amikor Adrian és sofőrje (az akkor debütáló, fiatal Forest Whitaker) egy katonai konvoj okozta dugóba kerülnek. Ekkor Adriant már annyian követelték vissza a mikrofon elé, hogy visszahelyezték állásába, de most már ő nem akar visszamenni. Ezért csalafinta módon a sofőr felfedi a veszteglő kiskatonák előtt, hogy ki ül az autójában. Mire a katonák a reggel hat órás csatakiáltást követelik, hogy azzal igazolja magát. Itt egy minden eddigi mutatványnál szórakoztatóbb szózuhatag következik – nem mikrofon, hanem élő közönség előtt.