Feheristenmundruczokornelfilmje

Fehér Isten – Mundruczó Kornél magyar thrillerje Ha már az állatoknál tartunk, beszámolok egyéves késéssel letudott nagy adósságomról, a híres magyar filmről, amelyet csak most néztem meg dévédén. Nagyon szórt véleményeket hallottam róla mértékadó barátoktól, a sajtó egy része csúnyán gyalázta, afféle kifordított sznobizmusból kifolyólag: „én ugyan megmondom, ha rossz a film, akárki legyen is a rendező…”

Jelentős, furcsán kevert műfajú filmnek éreztem a Fehér istent. A címről (magamtól fogalmam sem volt, miért ez), azt nyilatkozta Cannes-ban a rendező: „Olyan megvilágításba akartam helyezni a filmet, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a kutya az örökös számkivetetteket szimbolizálja, akiknek Isten a gazdájuk. Mindig érdekelt, hogy milyen lehet Isten. Tényleg fehér? Vagy minden embernek saját, külön istene van? A fehér ember számtalanszor bizonyította, hogy csak uralkodni és gyarmatosítani tud. A címet alkotó két szó rengeteg ellentmondást takar, és ezt nagyon izgalmasnak találtam”. (Hacsak így nem!)

Minden idők egyik legerősebb kezdő jelenete a Fehér istené: a teljesen kihalt Budapesten, a Nyugati téri felüljárón egyedül biciklizik át egy kislány. Befordul a Kálmán Imre utcába, és ahogy hátranéz, egyszer csak kétszáz kutya lohol a nyomában. Ezek után jön a főcím. Amikor legközelebb látjuk ugyanezt a jelenetet, már egészen mást jelent.

A film a felszínen egy kislányról és a kutyájáról szól. Három hónapra a papájához kell költöznie, mert újra férjhez ment mamája elutazik.

Apja utálja a kutyáját, és egy nap kirakja az autóból. Ezek után a film két szálon fut, és ezek csak a legutolsó, költői jelenetben érnek össze.

A Hágen nevű kutya kóbor kutyacsapatba keveredik, aztán egy hajléktalan mellé szegődik, aki viszont eladja harci kutyának.

Szóval a film a realitás és az irrealitás határán billeg, végső soron a kiszolgáltatottságról és a lázadásról szól.

Problémák a reális jelenetekkel akadnak. Komoly dramaturgiai döccenőnek éreztem például azt, amikor a Zsótér Sándor színházrendező által játszott, brutálisan érzéketlen és boldogtalan apa egyszer csak sírni kezd, és utána más ember lesz: mindenben a lánya kedvére tesz. Érdekes, poétikus fogás az, hogy Lili mintha csak zenekari próbára járna, rendes iskolába nem. Lili egyébként trombitán játszik, a hangszer mindig kikandikál a hátizsákjából.

Lehet, hogy mindenkinek lerágott csont, hogyan készült a film, azért csak ideírom, amit az origo.hu cikkéből tudtam meg. A forgatás ötven napig tartott Budapesten. Csaknem 300, többségükben menhelyekről összeszedett kutyát tanítottak be és mozgattak a Gödöllői Kutyasport Központ trénerei. A filmben szereplő kutyák többségének a forgatás után gazdát kerestek és találtak. A főhős kutyát, Hágent két Amerikából származó shar pei-labrador keverék, Luke és Body játszotta el, az ő kiképzésüket már jóval a forgatás előtt elkezdte egy világhírű amerikai kutyatréner. (A shar pei fajtát kínai harcikutyának is szokták nevezni.)

A főszereplőt, a 12 éves Psotta Zsófiát, ezer gyerek közül választották ki egy iskolai casting alkalmával. Nagyszerű interjú olvasható vele itt.

Jelentős, emlékezetes film – száz év múlva is számon fogják tartani.

Az előzetes megtekinthető itt.

(2013, 120 perc, operatőr Rév Marcell, a további szereplők Monori Lili, Nagy Ervin, Thuróczy Szabolcs, Horváth Lili. A főszereplő kutyaikrek trénere Teresa Miller.)