Fábio Moon – Gabriel Bá: Daytripper Már nem voltam fiatal, amikor francia barátaim hatására átsoroltam magamban a képregényt az A-kategóriás műfajok közé. A Persepolis és a Maus voltak az első nagy, saját élményeim. Mind a kettő a napnál világosabban bizonyította: ezeket a történeteket csak ebben a médiumban lehet elmondani. A most méltatandó képregény egy negyvenhárom éves, São Paulóban élő, brazil ikerpár eddigi leghíresebb műve. A testvérek minden munkafázist együtt csinálnak, művük szétszabdalhatatlanul közös. Rajzos előszót pályatársuk, Craig Thompson írt hozzá. Megállapítja, hogy a képregények világa jó ideje két részre, a fantasy és a realizmus világára hasadt. A brazil ikrek a kettő között járnak állandó táncot. A realizmust szent dolgokkal oltják be. A könyv címe arra utal, hogy mind a tíz rész egy-egy nap története. A rövid bevezetés három ember életét foglalja össze röviden. Még ugyanitt kiderül, hogy a főszereplő Brás de Oliva Domingos hivatásos nekrológíró egy nagy brazil lapnál. Apja az ország egyik leghíresebb írója, Brás szeretné követni a pályán. Írásról ábrándozik, úgy érzi, elvesztegeti magát a napi robottal. Az első fejezetben harminckét éves. A történetbe való bekapcsolódásunk napján nyolcvanéves apjának ünneplésére gyűlik össze a város elitje. Az alkalomra kiöltözve ő is oda igyekszik, amikor betér egy ivóba egy doboz cigarettáért. Hosszan elbeszélget a csapossal, aki szintén „valakinek a fia”. Aztán a csapos kétségbeesett unokaöccse jelenik meg, pénzt követel, és hirtelen felindulásában lelövi a csapost. Mikor Brás felháborodottan neki szegezi a kérdést, miért ölte meg, hiszen a nagybátyja volt, az ezt üvölti: „Az ember nem választhatja meg a családját!” Aztán magát a főhőst is agyonlövi. A következő fejezet egy álommal kezdődik: amikor Brás felébred, huszonegy éves, egy salvadori utazáson jár legjobb barátjával, a fekete