Esterhazypeter

Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márkváltozat – Évtizedekkel ezelőtt egy parodisztikusan kékharisnya beszédű, de rendkívüli testi adottságokkal rendelkező lány, aki futólag figyelemre méltatott, miután egykettőre felmérte műveltségem fehér foltjait, szigorúan rám nézett, és ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette: „Esterházyt olvasni kell.” Én ehhez tartom is magam. Mindent elolvasok tőle, legutóbbi könyvét, ahogy a Vademecumban ki is fejtettem, roppant idegesítőnek tartottam, ám feleslegesnek azért nem tekintettem. Úgy véltem, olyan, mint az alapkutatás: a publikáláskor szinte senki nem érti az eredményt, de aztán évek múlva valaki erre az eredményre alapozva épít a Jupiterig repülő rakétát, vagy ír élvezetes, jól működő regényt.

Jelen írásműve (mert a regény kritériumának szinte semmiben nem felel meg) lényegében tetszik, örömöm telt benne az első pillanattól fogva. Méltányoltam, hogy képes volt az orránál fogva vezetni mint olvasót, azzal, hogy önéletrajzi karakterűnek találtam az egészet.

Mígnem egyszer jött egy durva, az író életébe egyáltalán nem illeszthető fordulat.

A Márk-változat a kitelepítés könyve: egy kisfiú szemszögéből látjuk a világot. A narrátort főleg két dolog érdekli a világból: Isten (van-e, ha igen, milyen, mi köze a falon függő feszületen lógó Krisztushoz) és Mári, a szomszéd parasztlány, a „nappali bébicsősz”, pontosabban az ő bőséges testi bájai. Van egy harmadik érdekes dolog is: a szavak.

Ezeket a bátyjától tanulja, aki állandóan ír egy magával hurcolt irkába.

A Márk-változatot, mi tagadás, jó olvasni. Száz darabkából áll az egész könyv, a legrövidebb egy mondat (Nem, az Isten nem példakép.), egyik sem hosszabb egy oldalnál, így a történetdarabkák száma egybeesik az oldalszámmal. A végéig. Mert EP nem lenne EP, ha nem bújna ki a maga kitalálta rendből: három darab 100-as számú rész van, ebből kettő szóról szóra megegyezik. Az egész történet

kötőanyaga Márk evangéliuma a Bibliából, Károli Gáspár fordításában. (Vagy inkább az onnét vett darabkák a téglák, és közéjük van tömködve a kitelepítési történet tapasztóanyaga?)

Minden trükközés, sasszézás ellenére a kitelepített família és a befogadásra kijelölt kulákcsalád élete tökéletesen átjön a rivaldán.

Ahogy a könyv elején éppen csak hogy elfogadott kupica pálinkától eljutunk az apa (a „doktor úr”) napi kocsmai lerészegedéséig, ahogy elviszik a kulákot, ahogy „Irénke”, az úriasszony öltözni és sminkelni tanítja Márit, ahogy az arisztokrata pár naponta összerogy a kapálásból hazaérkezve, ahogy az egyetlen szobában éjjel az apa sziszegve követeli a feleségétől: „élvezz, te dög” – nehéz olyan realista regényt találni, amelyik ilyen emlékezetesen adja át a szörnyű élményt, mintegy „foghegyről”.

A könyv vége felé, mindenféle szörnyűség után, egy nappal a városba való visszatérésük előtt, Mári magával viszi hősünket a patakpartra, és ott megmutatja neki… Itt abba is hagyom, hogy legyen miért elolvasni a könyvet olyan barátaimnak is, akik a könyv elején esetleg nehezen vergődnek át.

A Márk-változat végén egy tizenöt oldalas jegyzethalom olvasható. A mágus elárulja titkait, és nem mondható, hogy bár ne tette volna.

Megtudjuk, hogy gyakran olvasgatja a Vigilia című katolikus folyóiratot, megadja a konkrét számokat, szerzőket, mondatokat. De van itt bőven Nietzsche, Borges, a Nikita című film, egy magán email. És a legmegdöbbentőbb: a 30. oldal nem más, mint Villányi László A biciklista című versének átirata: vers alakból prózába, harmadik személyből elsőbe. (Csak az utolsó mondat más.) Ezt onnét tudom, hogy a jegyzetekben nemcsak az információ van ott, hanem az egész eredeti vers.

Ebben az értelemben a Márk-változat valójában az alkímiáról szól.

Hogyan hozzunk létre aranyat… bármiből, ami az utunkba kerül.

Ha aranyat nem tudott is létrehozni Esterházy, de ezüstöt mindenképpen. Az is szépen csillog.

(Magvető, 2014, 118 oldal, a védőborítót Esterházy Gitta, a kötetet Pintér József tervezte, ára 2490 Ft.) A fénykép, amely a fülszövegen található, Dandoy Györgyi felvétele.