Ernelláék Farkaséknál – Hajdu Szabolcs very-low-budget filmje Erről a filmről sokat lehet hallani – és minden róla zengett ítélet igaz – látni kell. Minden cikkben benne van, hogy mindössze 3 millió forintból készült, talán századannyiból, mint egy mai átlagos film. Így persze nem maradt más, mint a rendező saját lakása, ő maga a főszereplő, feleségével, kisfiával, tinédzser lányával együtt. A kamera egy pillanatra sem hagyja el a lakást. Tizenhárom különböző ember állt a felvevőgép mögött: a rendező barátai és szolidáris kollégái. (Ez a sokszínűség nagyon jót tett filmnek.) A film története maga a mindennapiság. A gyereknevelésben megfáradt, alsó középosztálybeli jómódban, bérelt pesti lakásban élő, átlagos házaspár életét látjuk (foglalkozásukról semmit nem tudunk meg). A nézők közül eleinte igen sokan fogják úgy érezni, hogy éppen az ő házasságukról szól a történet. Ám ennek az érzésnek hirtelen vége szakad egy kora reggel, amikor minden értesítés nélkül beállít a feleség lánytestvére, a férje és tinédzser lányuk. Egy éve vándoroltak ki Skóciába, azzal, hogy tíz évig biztos nem teszik be a lábukat Magyarországra. Fogalmuk sincs, meddig maradnak Farkaséknál. Aztán persze menetrendszerűen jönnek a konfliktusok, fél napon belül… Mert a film egy este és a másnap, összesen kb. 24 óra története. Közben az is kiderül, miért jöttek haza – egy nagyon is konkrét ok miatt. Bámulatosan életszagú, eszköztelen film, nagyon jó nézni. A kötöttségek nagyon jót tettek neki. Nekem annak ellenére tetszett a film, hogy a Művész moziban (igaz, szombat este) csak az első sor szélre kaptunk jegyet. Más szögből csak jobb lehet. Arról is sokat cikkeztek, hogy a rendező privát vetítéseket is szívesen rendez, a számlaadást sem hanyagolja el. Áttételesen a kivándorlásról, a külhoni magyarok itthoni beilleszkedéséről, a magyar panasz- és hibáztatási kultúráról, de