Emlékezz Budapest – serendipity87 blogja „Mindenre, ami hétköznapi, de mégsem mindennapi” – ez az alcíme az alig több mint egy hónapos, ígéretes blognak. (Kösz Palotabarát, hogy felhívtad rá a figyelmemet.) Ki lehet bogozni, hogy a szerző doktorandusz hallgató. Álnevét el is magyarázza: A blogon Serendipity87 néven írok, mert ennek a szónak a jelentése pontosan kifejezi azt, amit csinálok. A Serendipity jelentése »szerencselelet«, szerencsés véletlen vagy képesség értékes dolgok találására ott, ahol kevéssé valószínű. (…) Hogy kinek is szól ez a blog? Mindazoknak, akik szeretik Budapestet; akik már régóta élnek benne és szeretnek nosztalgiázni, (…) akik szeretik a pletykákat, és a rendkívüli sztorikat, vagy egyszerűen csak szeretnének többet megtudni arról a helyről, ahol élnek.” Pillanatnyilag négy rovat van a blogban: fekete történetek, üzenőfal egykor, képjáték egykor, tudod-e. Ebből csak a második szorul magyarázatra. Ezeket a szerző a Pesti Naplóban találta, de más lapokban is divat volt: „Az sms-fal elődjében, vagyis az újságban (esetünkben a Pesti Napló) nemcsak terjedelmes, hanem olykor csak egy egymondatos, nemritkán elég vicces üzeneteket küldtek egymásnak a régi budapestiek. Ezeknek a hátterét, és az ezekre érkező válaszokat, sajnos nem ismerjük - és azt sem, hogy mit jelentenek a kipontozott részek -, de szerintem ezek az üzenetek önmagukban is megállják a helyüket.” Ma nagyon viccesnek hatnak már ezek a nyúlfarknyi üzenetek, amelyeket a szerző a Fortepanon talált képekkel illusztrált. A legviccesebb két üzenet, amely ugyanazon a napon, 1904. szeptember 23-án jelent meg: 1. Oszkár! Az idő letelt. Mi lesz? 2. Oszkár! Gyere haza! Minden be van szortírozva! Az egész poszt megtalálható itt.