Emlék egy londoni színházi üzemből
Életem egyik legszebb korszaka volt, amikor úgy látszott, hogy az Erzsébet téren épül fel Bán Ferenc nagyszerű terve szerint az új Nemzeti Színház. Élet lett volna benne reggeltől késő éjszakáig, könyvesbolt, étterem, kávéház, salátabár, minden ilyesmi.
Már elkezdték építeni, volt hozzá kormánybiztos, kinevezett főigazgató (aki Tiréziászt játszotta a minapi Oidipusz premieren), és akkor elmentünk egy néhány napos tanulmányútra az Angol Nemzeti Színházba, hogy megnézzük közelről, hogyan működik. Heten voltunk, mint a gonoszok, és én, mint az NKA elnöke, az építkezés felügyelő bizottságának tagjaként tartottam a társasággal.
Van néhány dédelgetett emlékem az útról. Az egyik az volt, hogy feltűnt nekem, hogy milyen új állapotúak a székek mind a három teremben. Az üzemeltetési igazgató elvigyorodott, és azt mondta, persze, van egy saját módszerünk. Minden hónapban műszerrel megvizsgáljuk az összes szék kopását, és a tíz leginkább kopott széket kicseréljük... (Emlékeim szerint ezt ők találták ki.)
Egy másik nap a házban folyó nem színházi tevékenységeket mutatták be. Kiderült, hogy összesen hét kávéház és étterem volt akkor a házban. „Felteszem ezeket bérbe adták?” - tettem fel a betárazott kérdésemet. „Eddig így volt, de épp most vettük vissza az összeset. A salátát is közvetlenül mi vesszük hajnalban, a piacon.”
Erről aztán kifaggattuk őket. Kiderült, hogy évekig figyelték az árazást - és rájöttek, hogy túl magasak az árak. Márpedig, nekik minden, ami nem színház, az csak kiegészítő tevékenység, minden a kulturális élményt kell szolgálja.
Ha valaki most azt gondolja, hogy mindez az Operaház legújabb húzása miatt jutott eszembe, annak csak a brit térdszalagrend jelszavát tudom ajánlani (ami az állami címer része is): „Az a rossz, aki rosszra gondol” (Honi soit, qui mal y pense). Igen, az angol címerben egy francia mondat szerepel. Előkelő dolog, ugye?
Alább a londoni Nemzeti Színház neobrutális stílusú épülete, amit 1988-ban, a megnyitás után 12 évvel az építészet iránt élénken érdeklődő trónörökös, a mai III. Károly király, így kommentált: „a clever way of building a nuclear power station in the middle of London without anyone objecting” - Ügyesen felépített atomreaktor London kellős közepén, amit senki egy szóval sem ellenzett. (Tervezték Denys Lasun és Peter Softley, 1976. 1994 óta műemlék épület.)
