Emberközeli köztéri művészet észak hollandiában 622

Emberközeli köztéri művészet Észak-Hollandiában Csak ajánlani tudom mindenkinek a csatornahajókázást. Ehhez persze nem árt, ha az embernek van egy olyan barátja, aki rendelkezik egy odaillő, tíz méter hosszú, lehetőleg Merlion névre hallgató, se nem túl nagy, se nem túl kicsi, vécével, gázplatnival, kényelmes ágyakkal ellátott hajóval, plusz némi pedagógia hajlammal, hogy megtanítsa utasait a matrózlét legelemibb tudnivalóira. (Ezúton is újabb köszönet PP-nek, a Nagy Utazás szponzorának.)

Most azonban nem a tájat, a szembe jövő hajósok kedves integetését, az egymásba kulcsolódó tekintetek koránt sem felületes örömét, a váratlanul jött tavi vihar és a lakatlan szigeten való kikötés élményét, a telefonon (holland nyelvű telefonrendszeren keresztül) távolról felnyittatott híd okozta örömöt osztom meg (vagy csak ilyen ultraröviden). Ez a poszt a lépten-nyomon látott ember-léptékű szobrokat dicséri meg. Ezek a nagy számban látható alkotások félúton vannak a ma Pesten annyira divatos, nyálas zsánerszobrok és a kortárs műalkotások között. Sokat láttunk, többek között magánházak előtt is, de a legtöbb persze köztéren van. Közülük kettő fér ide. Az egyik Blokzijl városka (Overijssel tartomány, lakosság: 1300 fő) kikötőjében áll 2013 óta, Frits Stoop (1949-) holland szobrász alkotása (honlapja: fritsstoop.nl). A szobor címe: „Széllel szemben”. Egy gömbölyűre felfújt ruhájú fiú látszik a partról nézve. Az ember ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy körbejárja (mint a jó szobroknál mindig!), és ott bukkantam rá egy nagyon hangsúlyos feliratra: Ennek megfejtése meghaladta holland tudásomat: „Er is genoug voor ieders behoffte, / maar nier voor ieders hebzucht.” Mailen tudtam segítséget kérni, 5 percen belül jött a válasz: „Van elég mindenkinek a szükséglete szerint, de nincs mindenkinek a mohósága szerint.” (Mahatma Gandhi)

A másik, talán még ennél is megindítóbb élmény Hasselt városkában ért (túránk kiinduló és érkező állomásán, a Merlion anyakikötőjének színhelyén, amely nem tévesztendő össze a belgiumi településsel; lakosság 7000 fő). Itt a templomhoz közel, az úttestbe építve látható egy enyhén kanyargó acélszalag. Ez van ráírva: „Hoe velen zijn niet deze weg gegaan.” Ezt, némi fagylaltozás közbeni fejtörés után meg tudtam fejteni: „Milyen sokan nem jártatok ezen az úton.” Afféle sóhajtás, kedvesen korholó megjegyzés, a világ legkevésbé erőszakos valláspropagandája… Ha jól értem.